A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." Szent Ágoston

Helsinki  - „A Balti-tenger leánya”

Nekünk, magyaroknak különösen kedves hely ez az északi, közel 650 ezres lélekszámú ékszerdoboz, nemcsak a feltételezett finn-magyar rokonság okán, hanem mert hazánk legsikeresebb olimpiai szereplése köthető Helsinkihez. 1952-ben ugyanis 16 aranyérmet sikerült begyűjtenünk, ezzel pedig az USA és a Szovjetunió mögött a 3. helyen végeznünk. A rendezvény helyszínéül szolgáló Olimpiai Stadion ma is működik (bár jelenleg épp felújítás alatt áll), és már csak azért is érdemes felkeresni, mert 72 méter magas tornyából a legszebb panoráma nyílik a fővárosra és a körülötte elterülő mesés szigetvilágra. A stadion-komplexumon belül található a Finn Sportmúzeum is, bejáratánál pedig minden idők legnagyobb finn sportolójának, Paavo Nurminak a szobra áll. Ha már a szobrokat emlegettük, érdemes még két, vagyis inkább három, Helsinki karakterét meghatározó ilyen jellegű alkotást kiemelnünk. Az egyik a finnek nemzeti zeneszerzőjének, a világhírű Jean Sibeliusnak 24 tonnás emlékműve, mely 1967-ben készült, a róla elnevezett parkban található és a maga 600 hegesztett acélcsövével igen figyelemreméltó látványosság. A finnek leghíresebb szobra mégsem ez, hanem az ún. Havis Amanda, mely egy meztelen sellőt ábrázoló szökőkút. A hableány lábait négy hal locsolja vízzel, négy rozmár veszi körül, és a tengerből kiemelkedő Balti-tengeri lányt, Helsinkit szimbolizálja. Leleplezésekor, 1908-ban még meglehetősen ellentmondásos fogadtatásban részesült és igen sok negatív kritikát kapott: egyesek szerint a női nem lealacsonyítását jelentette, az orvosok az anatómiai pontatlanságokat hánytorgatták fel, mások a rozmárt, mint nem finn nemzeti állatot kérdőjelezték meg. Mára azonban a város legkedveltebb jelképévé vált. A szobor körül számos ünnepséget tartanak, ezek közül a legfontosabb a május elsejei Vappu. Az 1920-as évektől kezdve szokás, hogy az egyetemisták lemossák a szobrot és diáksapkát tesznek a fejére. Kezdetben akciójuk engedély nélkül, éjjel történt, de 1951 óta ez az ünnep leglátványosabb része, április 30-án kezdődik és a televízió egyenes adásban közvetíti. Helsinki legújabb kori, 2014-ben „keletkezett” nevezetessége egy pisilő óriás kisfiú, az ún. Tommi Toia, vagy angol nevén Bad Bad Boy. A város keleti kikötőjében felállított 25 méteres szobor az itt élők sajátosan skandináv humorérzékének újabb kori jelképe.

Helsinki természetesen nemcsak szobrai miatt különleges hely, azzá teszik építészeti emlékművei is. Ehhez azonban kicsit közelebbről is érdemes megismerkedni a város történelmével. A Balti-tenger gyöngyszemét 1550. június 12-én Svédország királya I. Vasa Gusztáv alapította abból a célból, hogy versenytársául szegődjön a Hanza-szövetség túlparton álló városának, Tallinnak. Az alapítás napját ma Helsinki-napként ünneplik a finnek. A kezdetben igen jelentéktelen s még csak nem is fővárosi rangú település az orosz-svéd háborúk kapcsán stratégiai jelentőségre tett szert, ennek ma is látogatható bizonyítéka a svédek által 1748-tól építeni kezdett erőd-sziget, a Suomenlinna, mely a világ egyik legnagyobb tengeri erődítményeként nem meglepő módon az UNESCO világörökségének részévé vált. Helsinki közkedvelt turista-látványossága ma falusias atmoszférájú, zömmel művészek lakta városrész, hangulatos kávézókkal, éttermekkel és a belvárosból több útvonalon keresztül is kényelmesen elérhető.

Helsinki történelmének újabb fejezete érkezett el a 19. század elején, mikortól is egy évszázadra orosz fennhatóság alá került a Finn Nagyhercegség részeként. A korábban jelentősebbnek számító Turku helyett ekkortól válik fővárossá, és ekkortól kerül sor az építészeti remekművek sokaságának megalkotására is. A jelentős autonómiát élvező Hercegség székhelye Szentpétervár mintájára klasszicista stílusban szépül meg. Ennek legékesebb bizonyítéka a város főterén, a legfontosabb események, ünnepek helyszínéül szolgáló ún. Szenátus téren álló, Carl Ludvig Engel által tervezett monumentális, fehérségében lenyűgöző evangélikus helsinki dóm. A főváros másik, kívül-belül egyaránt szemet gyönyörködtető vallási építménye az Uszpenszkij-székesegyház, melyet 1868-ban szenteltek fel. A téglából épült óriás a nyugati világ legnagyobb ortodox temploma is egyben, és az oroszok svédek elleni győzelmének emlékére készült. Van azonban Helsinkinek másik két, modern kori temploma is, melyhez érdemes elzarándokolni. Az egyik az ún. Temppeliaukio Sziklatemplom, mely igazi építészeti unikum, hiszen tömör kőzetből vájták ki az 1960-as évek végén (bár építését már a 30-as években elkezdték). A gránit kőfalakat hatalmas, 24 m átmérőjű rézkupola fedi, közvetlen alatta különleges fényhatásoknak teret engedő üveglemezekkel. Kiváló akusztikája miatt kedvelt koncerthelyszín. A modern kor másik, elmélyülést szolgáló, ovális tálra hasonlító építménye az ún. kamppi Csendkápolna, mely 2012-ben épült különböző fafajtákból, égerből, kőrisből és lucfenyőből.

Helsinki történelmére visszakanyarodva, a nemzeti függetlenség – melyet 1917-ben nyert el Finnország – legfőbb stílusává a nemzeti romantikus szecesszió vált. E stílus legmarkánsabb épülete talán a Helsinki Központi Pályaudvar, melyet Eliel Saarinen, az irányzat legjelesebb itteni képviselője tervezett és 4 hatalmas, lámpást kezében tartó szoboróriásával Finnország egyik jelképévé vált. A BBC 2013-ban a világ 10 legszebb vasútállomása közé választotta.

A modern kori finn, ún. funkcionárius építészet egybeforrott a világhírű alkotó Alvar Aalto munkásságával. Neki köszönhető többek között a Finlandia Palota belső tereit tekintve is lenyűgöző hangversenyközpontja, ez egyben Helsinki zenei centruma.

Aki jelenkori „finn-omságokra” vágyik, annak mindenképp érdemes felkeresni a nyüzsgő kikötői piacot, a Kauppatori vásárterét, ahol közvetlenül a móló mellett kikötött csónakokról lehet friss halat vásárolni, emellett egyéb jellegzetes finn étkeket kóstolni.

A finnek imádják a természetet, a város közel harmadát zöldövezetek borítják. A legkedveltebb a Kaivopuisto Park, a jóízű séták, piknikezések, koncertek szabadtéri paradicsoma. És aki a finn kultúra elválaszthatatlan részét képező szaunát szeretné itt kipróbálni, az sem csalódik, hiszen számos ilyen jellegű, akár nyilvános épület is található a fővárosban, ezek közül a legfelkapottabb az alig pár éve épült Löyly Sauna.

A finnek fővárosa az egyik legélhetőbb főváros a világon. Európában elsőként szavazhattak szabadon a nők itt, emellett a mai napig is a leginkább környezettudatos, gyakorlatias és sport-centrikus városok egyike. Toleráns, tiszta, biztonságos és ízig-vérig 21. századi. Pedig az itt élők csendesek, kevés szavúak, nyersességig őszinték és igazándiból a természetbe, a luc- és nyírfaerdők közé menekülve érzik jól magukat. Lételemük az ún. SISU, amit nagyjából a civil kurázsi, a szívósság, kitartás és eltökéltség fogalmával lehetne lefedni.

Mit is kívánhatnánk ezek után zárszóként mást, mint: Boldog Karácsonyt és SISU-ban Gazdag Új Esztendőt minden Kedves Olvasónknak!