A trolibusz története
A személyszállítás történetéről szóló idei sorozatunk utolsó előtti fejezetében buszra szállunk, méghozzá trolibuszra, bemutatva e sajátságos működésű jármű történetét és legérdekesebb hazai vonatkozásait. Utazzanak velünk!
A trolibusz, a KRESZ meghatározása szerint „elektromos felsővezetékhez kötött gépkocsi”, melynek rendeltetése a közforgalmú autóbuszokéhoz hasonló: olyan közúti tömegközlekedési elektromos hajtású, gumikerekes jármű, amelyet áramszedők kapcsolnak a felsővezetékhez, amiből a mozgáshoz szükséges energiát kapja. Megalkotója nem más volt, mint Werner von Siemens, a világhírű német feltaláló és gyáralapító. Az első ilyen jellegű járművet 1882-ben helyezték üzembe a Berlin közelében fekvő Halenseeben, ám a korabeli rossz minőségű utak miatt nehezen indult be „karrierje”, csak húsz esztendővel később szerveződött meg az első rendszeres troli-járat Németországban. Maga a „troli” elnevezés mégsem a németekhez köthető, hanem az angolokhoz, ugyanis onnan származik, hogy az első időkben a felsővezetéken áramszedő helyett egy kis görgőkocsi - angolul trolley - futott, ezt kapcsolta össze vezeték a járművel. Később jelentek meg az egy-, majd kétrudas áramszedőt használó rendszerek. Utóbbi az 1920-as évektől terjedt végül el, főleg Angliából. Itt készült az első, sűrített levegő által mozgatott önműködő ajtós szerelvény is. Az utolsó egyrudas áramszedőjű trolibusz egyébként 1967-ig közlekedett, mégpedig Norvégiában. A trolibuszok fénykora egybeesett a villamoshálózatok hanyatlásával, az Egyesült Államokban ugyanis tömegével tértek át a villamosvágányok felújítása helyett trolibuszok üzemeltetésére, méghozzá a meglévő villamos-felsővezeték és áramátalakítók felhasználásával. Hasonló folyamat játszódott le Németországban is, így mindkét helyen gombamód szaporodtak a trolibusz üzemek. Sok új trolibusz-vonal épült Angliában, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban is a második világháború előtt. Ezek túlnyomó része akkor szűnt meg, amikor az 1960-as évek elején a trolibuszok gazdaságossága az alacsony olajár, illetve az autóbuszok olcsóbb tömegtermelése miatt megkérdőjeleződött. Így a trolibuszokat a legtöbb helyen autóbuszok váltották fel, a felsővezetéket pedig eltávolították.
Ami a magyarországi vonatkozásokat illeti: az első trolibusz üzemek Nagyszebenben, illetve Ótátrafüred–Poprád között valamint a Pozsony–Vaskutacska vonalon nyíltak meg a századfordulót követően. A mai értelemben vett trolibusz azonban először 1933 decemberében debütált Budapesten, ekkor indult el ugyanis az első trolibusz járat Óbudán, a Vörösvári út és a Bécsi úti temető közötti szakaszon, ez azonban a 2. világháború alatt tönkrement. A hazai trolibuszozás ezután lendült fel igazán, természetesen szovjet mintára. A nyitódátum sem volt hétköznapi, ugyanis Sztálin 70. születésnapja alkalmából, 1949. december 21-én indult el a Kossuth Lajos tér és az Erzsébet királyné útja között közlekedő első járat, mely így az emblematikus 70-es számot kapta. Ennek köszönhető a troli-vonalak hagyományossá vált, 70-el kezdődő számozása is. A hazai járműparkot kezdetben szovjet gyártmányú trolik alkották, majd, miután „a Nagy Testvér” az 1950-es évek elején leállította a trolibuszok exportját, az itthoni szükségletek kielégítését az autóbuszokra szakosodott Ikarusz kapta feladatul. Ezzel beindult a hazai troli-gyártás. A 70-es sorszámozás mellett egy másik, ide kapcsolható troli-történeti érdekesség, hogy 1958 után felszállni csak a hátsó ajtón, leszállni az első ajtón lehetett, miközben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább ún. csuklós trolibuszokat építettek. 1968-ban, még az olcsó olaj és benzin idején, hazánkban is tervbe vették a trolibusz-hálózat fokozatos leépítését, a troli az akkori tervek szerint 1980-ra megszűnt volna Budapesten. Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegőtisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek és ma is róják a főváros, továbbá Debrecen és Szeged útjait. Ami pedig a bűvös hetvenes számkört illeti: 1979-ben lépték át, meg sem állva a 83-as számig.
Idei utolsó cikkünkben ismét buszra szállunk majd, a híres londoni piros emeletes buszra. Tartsanak akkor is velünk!
A múlt hét csütörtök igazán mozgalmasan telt nálunk: a Logisztika Napja alkalmából ugyanis közel 100 középiskolás diák látogatott el hozzánk fóti raktárainkba, illetve gyöngyösi telephelyünkre.
BővebbenIsmét alkalmunk nyílt ünneplőbe öltözni: múlt csütörtökön hivatalosan is átvehettük a MagyarBrands "Kiváló Üzleti Márka" díját, amellyel idén is a legkiválóbb hazai márkák közé sorolták a K&V-t.
BővebbenA K&V Logistic Solutions flottája az idén 32 darab Volvo FH Aero vontatóval bővül – a döntést több mint egyéves gyakorlati tesztelés előzte meg. A Volvo új fejlesztésű típusát már 2023-ban és 2024-ben is kipróbáltuk, hogy megbizonyosodjunk a járművek valódi hatékonyságáról, kényelméről és fenntarthatósági előnyeiről.
BővebbenEzzel a címmel jelent meg a K&V ről egy átfogó és érzékeny riport a Behaviour Magazinban, amely nemcsak a K&V fejlődéstörténetét, hanem a generációváltás emberi és üzleti kihívásait is bemutatja.
BővebbenMúlt szombaton mi is részesei lehettünk egy különleges kulturális eseménynek: az az Aurora FolkGlamour és a Vidróczki Néptánc Együttes teltházas Mesés Divatbemutatójának, amely a Gyöngyösi Mátra Múzeumban keltette életre a magyar népmesék, legendák és balladák varázslatos világát.
BővebbenA K&V Kft. a BSI által szervezett Fut a Cég versenyben a sajátcég-kategóriájában az 6. helyet szerezte meg 2024. évben!
Bővebben