A trolibusz története
A személyszállítás történetéről szóló idei sorozatunk utolsó előtti fejezetében buszra szállunk, méghozzá trolibuszra, bemutatva e sajátságos működésű jármű történetét és legérdekesebb hazai vonatkozásait. Utazzanak velünk!
A trolibusz, a KRESZ meghatározása szerint „elektromos felsővezetékhez kötött gépkocsi”, melynek rendeltetése a közforgalmú autóbuszokéhoz hasonló: olyan közúti tömegközlekedési elektromos hajtású, gumikerekes jármű, amelyet áramszedők kapcsolnak a felsővezetékhez, amiből a mozgáshoz szükséges energiát kapja. Megalkotója nem más volt, mint Werner von Siemens, a világhírű német feltaláló és gyáralapító. Az első ilyen jellegű járművet 1882-ben helyezték üzembe a Berlin közelében fekvő Halenseeben, ám a korabeli rossz minőségű utak miatt nehezen indult be „karrierje”, csak húsz esztendővel később szerveződött meg az első rendszeres troli-járat Németországban. Maga a „troli” elnevezés mégsem a németekhez köthető, hanem az angolokhoz, ugyanis onnan származik, hogy az első időkben a felsővezetéken áramszedő helyett egy kis görgőkocsi - angolul trolley - futott, ezt kapcsolta össze vezeték a járművel. Később jelentek meg az egy-, majd kétrudas áramszedőt használó rendszerek. Utóbbi az 1920-as évektől terjedt végül el, főleg Angliából. Itt készült az első, sűrített levegő által mozgatott önműködő ajtós szerelvény is. Az utolsó egyrudas áramszedőjű trolibusz egyébként 1967-ig közlekedett, mégpedig Norvégiában. A trolibuszok fénykora egybeesett a villamoshálózatok hanyatlásával, az Egyesült Államokban ugyanis tömegével tértek át a villamosvágányok felújítása helyett trolibuszok üzemeltetésére, méghozzá a meglévő villamos-felsővezeték és áramátalakítók felhasználásával. Hasonló folyamat játszódott le Németországban is, így mindkét helyen gombamód szaporodtak a trolibusz üzemek. Sok új trolibusz-vonal épült Angliában, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban is a második világháború előtt. Ezek túlnyomó része akkor szűnt meg, amikor az 1960-as évek elején a trolibuszok gazdaságossága az alacsony olajár, illetve az autóbuszok olcsóbb tömegtermelése miatt megkérdőjeleződött. Így a trolibuszokat a legtöbb helyen autóbuszok váltották fel, a felsővezetéket pedig eltávolították.
Ami a magyarországi vonatkozásokat illeti: az első trolibusz üzemek Nagyszebenben, illetve Ótátrafüred–Poprád között valamint a Pozsony–Vaskutacska vonalon nyíltak meg a századfordulót követően. A mai értelemben vett trolibusz azonban először 1933 decemberében debütált Budapesten, ekkor indult el ugyanis az első trolibusz járat Óbudán, a Vörösvári út és a Bécsi úti temető közötti szakaszon, ez azonban a 2. világháború alatt tönkrement. A hazai trolibuszozás ezután lendült fel igazán, természetesen szovjet mintára. A nyitódátum sem volt hétköznapi, ugyanis Sztálin 70. születésnapja alkalmából, 1949. december 21-én indult el a Kossuth Lajos tér és az Erzsébet királyné útja között közlekedő első járat, mely így az emblematikus 70-es számot kapta. Ennek köszönhető a troli-vonalak hagyományossá vált, 70-el kezdődő számozása is. A hazai járműparkot kezdetben szovjet gyártmányú trolik alkották, majd, miután „a Nagy Testvér” az 1950-es évek elején leállította a trolibuszok exportját, az itthoni szükségletek kielégítését az autóbuszokra szakosodott Ikarusz kapta feladatul. Ezzel beindult a hazai troli-gyártás. A 70-es sorszámozás mellett egy másik, ide kapcsolható troli-történeti érdekesség, hogy 1958 után felszállni csak a hátsó ajtón, leszállni az első ajtón lehetett, miközben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább ún. csuklós trolibuszokat építettek. 1968-ban, még az olcsó olaj és benzin idején, hazánkban is tervbe vették a trolibusz-hálózat fokozatos leépítését, a troli az akkori tervek szerint 1980-ra megszűnt volna Budapesten. Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegőtisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek és ma is róják a főváros, továbbá Debrecen és Szeged útjait. Ami pedig a bűvös hetvenes számkört illeti: 1979-ben lépték át, meg sem állva a 83-as számig.
Idei utolsó cikkünkben ismét buszra szállunk majd, a híres londoni piros emeletes buszra. Tartsanak akkor is velünk!
Múlt szerdán nagy örömünkre ellátogatott hozzánk Michiel Kuijs, a DAF Trucks NV European Sales Directora, valamint Ferenc Ujszaszi és Attila KISS, a DAF Hungary Kft. ügyvezető igazgatója és kereskedelmi igazgatója.
BővebbenNagy a tesztjármű-forgalom a K&V háza táján, ezúttal egy 100%-ban elektromos Volvo Electric FM vontató járt nálunk terheléses menetpróbán.
BővebbenKözeleg az év vége, de a K&V-nél már a 2025-ös járműbeszerzések vannak terítéken.
BővebbenAz elismerés számunkra különösen fontos, hiszen a beneFit Prize a vállalati jóllét és gondoskodó munkahelyi kultúra díja, amivel olyan cégeket tüntetnek ki, amelyek példaértékű munkavállalói környezetet teremtenek.
BővebbenÚjabb izgalmas fejezetet nyitottunk a K&V flottamegújítási projektjében!
BővebbenA tavalyi sikeres együttműködés után a Mikulás, aki a világ legprofibb logisztikusa, idén újra a K&V-t bízta meg, hogy segítsünk neki kamionjainkkal az ajándékok kiszállításában.
Bővebben