Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes vízesése a Mátra egyik legvarázslatosabb részében, a Parádfürdőtől mindössze 5 km-re fekvő Ilona-völgyben található. Mivel az odavezető út gépkocsival a Szent István-kútig kényelmesen megközelíthető és ily módon lerövidíthető, onnan pedig mindössze 2 km-nyi a csodás vízeséshez vezető túraösvény, ezért ideális kirándulási célpont minden korosztály számára. A 10 méter magas zuhataghoz vezető sétaút hangulatos gesztenyefasorával, rétjeivel és különleges szépségű, gyönyörű erdejével maradandó élményt nyújt minden idetérő számára.

Az Ilona-völgyi vízesés, az Ilona-patak mentén kialakított tanösvény végpontja, a tanösvény a Keleti-Mátra földtani értékeit és a hajdani ércbányászat emlékeit mutatja be egy 6,5 km hosszú túraútvonalra felfűzve. Az itt lévő hegyek mintegy 40 millió évvel ezelőtt, az eocén korban lezajlott vulkáni működés során keletkeztek. A vulkáni kőzetek megszilárdulása után ércképző elemeket (réz, ólom, cink, arany, ezüst) tartalmazó oldatok járták át a kőzetek repedéseit, üregeit, ahol aztán megszilárdulva érctelepeket alkottak.

Parádfürdő keleti végénél, elhagyva az egykori Károlyi-kastély parkját, az ún. Rákóczi-fa nemrégiben sajnos kidőlt torzója mellől indulva közelíthetjük meg legkényelmesebben a vízesést. A legenda szerint 1710-ben II. Rákóczi Ferenc a Felvidékre tartva, e fához kötötte lovát. A Rákóczi-fa törzsének átmérője 9,5 méter, lombkoronája teljes pompájában 40 méter volt.

Egy nem messze lévő másik hatalmas tölgyfa tövében gondosan ápolt Mária-képoszlopot találunk, itt kicsit elidőzve folytathatjuk utunkat hangulatos réti környezet között, melyet 100 éves vadgesztenyékből és hársakból álló impozáns fasor övez. Elhagyva a Sándor-réti elágazást, betérve az erdőbe, a Szent István-csevice kerekes kútjáig jutunk, melyből kalcium-hidrokarbonátos vizet kóstolhatunk. A vasas-timsós vizet leginkább fürdőkúraként használják, és már Mária Terézia korában is ismerték jótékony hatását.

A kúttól balra tovább egy lélegzetelállítóan szép rét mellett haladunk el, majd az ún. várbükki elágazás után ismét bevezet az út az erdőbe, ahol a patak mentén fenséges bükkösben haladunk tovább a jól követhető zöld kör turistajelzésen.

A kényelmes, széles gyalogút szorosan a patak mellett vezet, majd egyre keskenyebbé és kövesebbé válva, kanyarogva kapaszkodik fel a vadregényes, sziklás völgyben egészen a vízesésig.

Még átkelünk egy kis oldalpatakon, majd egy kanyar után megpillanthatjuk az Ilona-völgyi vízesés függőleges vízsugarát. A Tőkés-kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patak a Marhád (606 m) és a Cserepes-tető (734 m) meredek oldala közé szorulva, több helyen töri át magát a sziklák közt, míg végül a Mátra egyik legszebb völgyét hagyva maga után, az utolsó sziklát áttörve érkezik a mélybe. Az Ilona-patak vize 10 méteres magasságból zúdul alá egy V alakú sziklahasadékon. Nyáron is nagyon látványos, de igazán eső után érdemes megnézni, mert akkor a sok csapadéktól megduzzadó patak még szebb látvány. Télen, a nagy hidegben befagy, ilyenkor jégcsapok garmadája lóg lefelé. A vízesés tehát minden évszakban kihagyhatatlan élménylehetőséget kínál!