„...Mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn...” /Kosztolányi Dezső/

Első cikkünk témájául a Mátra déli lábánál elhelyezkedő Markaz települést választottuk. A festői szépségű falucskába már egyedülálló fekvése miatt is érdemes ellátogatni. A szőlőtáblák által körülölelt község fő ékessége gyönyörű horgásztava. A Mátrai Erőmű 1968-ban feltöltött víztározója igen impozáns méretű: 154 hektáros vízfelületével a térség legnagyobb mesterséges tavának tekinthető. A tó mélyén horgászatra alkalmas halak mellett azonban más, szó szerint rejtőzködő és önmagát csak aszályos időszakban megmutató kincs is pihen: egy, a ma pusztatemplom nevet viselő Árpád-kori műemlék.

A komoly múlttal büszkélkedő település központja a középkorban ugyanis épp e mesterségesen feltöltött tó helyén volt, legjelentősebb épülete pedig az a templom, melynek kökénybokrokkal benőtt maradványai az 1960-as évekig érintetlenül nyugodtak. A hajdani istenháza iszapból kiálló, használható köveit a falusi építkezések során hordták szét, a megmaradt falakat pedig a tározó tó 1968-as kialakítását követően fedte el a víz.

Alacsony vízállásnál azonban a templom romjai ma is előbukkannak! Volt olyan esztendő is, nevezetesen 1983, amikor az aszály miatt a tó vize közel a felére zsugorodott össze és így a pusztatemplom jelentős része szárazra került. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 1984-ben annak feltárására Fodor László egri régész vezetésével. A munkálatok eredményképp nyilvánvalóvá vált, hogy a régi falu plébániatemplomának építési ideje a tatárjárást követő évtizedekre helyezhető.
A falu névadójának, Márk vitéznek hatására Szent Márk tiszteletére emelt templom falainak alapját a környéken bőven található görgetegkő (patakkő) képezte, a falak nagyobbik része a markazi kőbányából származó, könnyen faragható tufából, kisebbik része az abasári és visontai bányából származó üledékes homokkőből épült. Az egyhajós, félköríves szentélyű román kori templom a kor szokásainak megfelelően kelet-nyugati tájolású volt, azzal a céllal, hogy az imádkozók a szentély felé nézve a felkelő napot, Krisztus jelképét láthassák. A romok között szétszóródott faragott kövekből arra lehet következtetni, hogy az épületen több ablakot is kiképeztek. A hajó és a szentély külső együttes teljes hossza 1680, szélessége 820 cm, a falak vastagsága 110, magassága pedig 500-550 centiméter lehetett. A templom 66 négyzetméteres belső tere hozzávetőleg 280-300 fő befogadását tette lehetővé. Ennél fogva a templom méretéből a maga korában egy közepes lélekszámú falura lehet következtetni, melyben 300-350 fő élhetett.
I. István rendelkezése alapján, ahol a templom vizenyős talajra épült, ott a legközelebbi dombon jelölték ki a temetkezés helyét. Így kerülhettek a hajdani lakosok sírhelyei a régi templomtól 300-400 méterre, délnyugati irányban lévő, enyhén dombos területre. A mai kertek alatti részen egészen 1967-ig láthatóak voltak a gyeppel benőtt ősi sírhalmok domborulatai is.

A csak ritka pillanatokban látható, épp ezért különleges templomrommal egy időben épült vár maradványai viszont bármikor megtekinthetők mindazok számára, akiknek nincs szerencséjük a pusztatemplom előbukkanásához. A falutól másfél kilométerre lévő várbércen lévő romok között letekintve fenséges látványként terül szét a gyönyörű falu, pusztatemplomot rejtő tavával együtt...