"Mercator movet mundi - A kereskedő mozgatja a világot"

Nem tudom, tudta-e a kedves Olvasó, hogy Arábia a világ legnagyobb félszigete? Ennek ellenére, túlnyomórészt sivatagos jellege miatt kb. 1%-a művelhető csak. Talán ez a kényszer is arra predesztinálta lakóit, a nomád életmódot folytató beduin törzseket, hogy szinte kizárólag a kereskedelemből éljenek. Nagy hasznukra volt ebben a szélsőséges éghajlatot kiválóan tűrő teve, illetve, hogy itt haladt keresztül az előző cikkünkben már taglalt, az ókortól kezdve „bejáratott" Tömjénút, mely az Egyiptomot, Indiát és Arábiát átszelő nagyobb kereskedelmi útvonalak gyűjtőnevéül szolgált, s mely a névadó füstölőszer mellett aranyat és mirhát, indiai fűszereket, ébenfát, finom kelméket, valamint ritka afrikai fafajtákat és tollakat szállított megrendelőihez. És még valami sietett a bennszülött törzsek hasznára, amely azokban az időkben, amikor Európa az ő ún. „sötét" középkorát élte, Arábiát soha nem tapasztalt intenzitással bekapcsolta az akkori világ vérkeringésébe. Bizonyára kitalálták, hogy az iszlámról van szó.

Történt, hogy egy Mekkában született tevehajcsár, egy bizonyos Mohamed, utazásai során megismerkedett a korszak nagy vallási irányzataival, a zsidó és keresztény hittel, hogy aztán tapasztalataiból összegyúrjon egy harmadikat, melyet aztán róla neveztek el mohamedán vallásnak. Mohamedből sikeres házasságának köszönhetően módos kereskedő lett. Negyven éves korában azonban olyan látomás érte, melyből azt olvasta ki, hogy Isten (Allah) prófétájának szemelte ki. Mekkában nem örvendtek túlságosan a vagyoni egyenlőség tanát is hirdető újdonsült kiválasztottnak, így jól kiebrudalták a szülővárosból. Mohamed Medinába szökött, ahol menedékre leltek ő maga és tanai is. Történt mindez Kr.u. 622-ben, mely azóta a mohamedán időszámítás kezdete. Később sikerült kiegyeznie a gazdag mekkai kereskedőkkel, ugyanis ígéretet tett arra, hogy az itt található Kába kő kultuszát tovább élteti. (Azóta a hívők Mekka felé imádkoznak naponta ötször, életükben egyszer pedig ellátogatnak az ő szent fekete meteorkő fétisükhöz.)

Mindez egyben a kezdetét jelentette az arab kereskedelem virágkorának. Az iszlám tanai között ugyanis van egy, mely az új hit terjesztését tűzte zászlajára. Ez volt a dzsihád. Ezzel indult el az arab hódítások nagy korszaka, melynek révén egy hatalmas, bár számos belső ellentéttől terhelt birodalom formálódott ki. Közismert, hogy még Európa egyes részein (Spanyolország, Dél-Itália) is megvetették lábukat. Hamarosan a korábban a Római Birodalom által ellenőrzött Selyemút is a kezükbe került, valamint az ún. „volgai út", mely Skandináviát kötötte össze a Volgán, majd a Fekete-tengeren át Bizánccal valamint az arab világgal, prémet, mézet, rabszolgát szállítva rendeltetési helyére. S ha mindez még nem lett volna elég, az ún. „indiai út" közvetítő kereskedelmét is ők látták el. Ez utóbbi tengeri utak rendszereként indult, hiszen Madagaszkár és Ceylon voltak a bázisterületei, innen pedig kikötők érintésével szárazföldön folytatódott, ahol is mi mással, mint tevekaravánokkal szállították tovább India mesés fűszereit és drágaköveit. Hamarosan ún. karavánszerájok (kereskedő szállások) egész rendszere épült ki, melyeket a kereskedők gondosan karban tartottak az utakkal, hidakkal egyetemben. Nem is meglepő ezek után, hogy az iszlám világ volt a középkor ezen szakaszának leginkább urbanizálódott területe. Damaszkusz, Córdoba, Kairó, Bagdad, Szamarkand városai, az ő jellegzetes, hatalmas bazárjaikkal ekkor élték reneszánszukat.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az arab világ számított ezekben az időkben a kultúra és tudomány fő fellegvárának is. Itt jött létre pl. a világ első egyeteme, az pedig külön kiemelendő, hogy az antik kultúrát is nekik köszönhetően fedezhette fel újra Európa (a szélmalom, a rizs, görögdinnye, citrom és persze a lenyűgöző arab kultúra, matematika, csillagászat és orvoslás társaságában) a keresztes hadjáratok talán egyetlen pozitív hozadékaként.

Mi magyarok is adósok vagyunk az araboknak, hiszen az olyan nagyszerű utazók és földrajztudósok révén, mint Ibn Ruszta, Dzsajhani, Gardézi, ma sokkal többet tudunk őstörténetükről.

A következő cikkünkben a virágzó középkor kereskedési szokásainak eredünk majd nyomába.