Megosztás:

"A keréktől a kamionig" - A nemzetközi árufuvarozás története 3. rész

2014. április 30.

A K és V Kft. fennállásának 25. évfordulója alkalmából a nemzetközi árufuvarozás történetével foglalkozó "időutazás" harmadik és negyedik "epizódjában" az antik Róma kerül terítékre. Hogy miért "áldozunk" nekik két cikkel is? Mert azokban az időkben valóban minden út Rómába vezetett...

"Mercator movet mundi - A kereskedő mozgatja a világot"

Minden út Rómába vezet… (1. rész)

Ha valaki látta a Brian élete című filmet, az már tudja, mi mindent köszönhetünk a rómaiaknak. Túl azon, hogy megőrizték és átmentették a görög civilizáció kincseit, túl azon, hogy a kereszténység is itt nyert először létjogot, túl azon, hogy nyelvük, a latin az ó-és középkor ún. „lingua franca”-ja volt, mint manapság az angol, túl azon, hogy a római jog még ma is létező örökség, ahol ők megjelentek, hamarosan építkezésekkel adták mindennek tanújelét. A római időkben – bár a például szolgáló perzsák voltak ebben szó szerint és jelképesen is az „úttörők” – kiváló minőségű utak hálózták be az egész birodalmat, emellett hidak, vízvezetékek, közfürdők és ún. amfiteátrumok gazdagították a hétköznapok életterét, mely alapvetően modern, városias jellegű volt. Elég csak magára az abszolút központnak számító Rómára gondolni. Maga a birodalom is az „Örök Város” hagyomány szerinti alapításától (i.e. 753) veszi kezdetét, sőt a római naptár kiinduló évszáma is ez az esemény volt. Ebből is látszik, hogy a majdani birodalom központjának kulcsfontosságú szerep jutott mindvégig. Emiatt vezethetett előbb-utóbb minden út az „Urbs Aeterna”-ba.

Itália félszigete a görögével ellentétben nem volt annyira tagolt, kevesebb természetes kikötővel, viszont sokkal több termékeny, földművelésre alkalmas területtel rendelkezett, mint Hellász. Emiatt kezdetben nem annyira a kereskedés, mint a földművelés és a katonáskodás határozta meg annak arculatát, melyeket aztán művészi tökélyre fejlesztettek. A Földközi tenger középpontjában fekvő terület ugyanakkor nyugat és kelet felé egyaránt nyitott volt, nem véletlen, hogy sorsa arra predesztinálta, hogy „uralkodjon” az egész területen, egyben fő közlekedési és kereskedelmi útvonalak metszéspontjaként felügyeljen mindent, ami ide érkezik és innen kiindul. Ehhez a vezető szerephez azonban Itália meghódítása után első cikkünk népével, a tenger fuvarosainak számító föníciaiakkal kellett megküzdeniük. A rómaiak által punoknak nevezett ellenfelet, hiába Hannibál és az ő harci elefántjai, végül sikeresen legyőzték. Ezzel együtt megnyílt az út Nagy Sándor örökségének megszerzése felé is. A hamarosan provinciák garmadájával szaporodó birodalom azonban már nem volt ugyanaz, mint annak előtte. A királyságot felváltó köztársaság helyébe hamarosan beköszönt az egyeduralmat jelentő császárkor. Különösen fontos kiváltság volt ugyanakkor minden korban római polgárként politikai hivatalt viselni, mellyel azonban érdekes módon a kezdetekben legalábbis nem rendelkezhettek a kereskedők, hajótulajdonosok, mivel az áruszállítást a földbirtokláshoz képest kevésbé arisztokratikus feladatkörnek tartották. A provinciabeli vámok, adók, bányák bérletével is foglalkozó réteg azonban hamarosan olyan gazdagságra tett szert, hogy pénzemberekként befolyásuk rohamosan megnőtt, és „lovagrend” néven végül komoly politikai szerephez jutottak. A Római Birodalmat a szenátussal és a lovagrenddel egyetértésben kormányzó, kenyérrel és cirkuszi játékokkal kordában tartó, egymást követő, hódító császárok idejére kb. háromszázezer kilométer hosszú úthálózat épült ki! A római útrendszer központja természetesen Róma volt. Itt a Forum Romanumon állott az ún. „Milliarum aureum” (arany mérföldkő), ahonnan a főváros kapuin keresztül sugárszerűen 17 útvonal indult ki a birodalom végpontjaiig. A mai szemmel nézve is hatalmas úthálózat szerves egységbe fogva a birodalom valamennyi részét, egy idő után már nemcsak a hódító római légiók hadiútjaként funkcionált, hanem a kereskedelem céljait is kitűnően szolgálta. Segítségükkel híres, a középkorban is használatos, meghatározó jelentőségű kereskedő-utak jöttek létre vagy pedig az azokkal való intenzív kapcsolat vált lehetővé: Borostyánút, Tömjénút, Selyemút.

A következő részben ezeknek a híres utaknak eredünk nyomába.

Gy. H.

Vissza

 

Aktuális híreink

2020-tól emelkednek az autópályadíjak Ausztriában

2019. október 15.

Az ASFINAG közleménye szerint 2020. január 1-jétől az inflációhoz kapcsolódóan, mintegy 2,1 százakkal emelkednek a 3,5 tonna össztömeget megahaladó tehergépjárművekre és autóbuszokra megállapított úthasználati alap-kilométerdíjak Ausztriában.

Bővebben

Új vontatók érkeztek

2019. október 14.

Járműparkunk 2 db DAF XF EURO6 Super Space Cab (mega) vontatóval bővült.

Bővebben

Pályaorientációs nap Cégünknél

2019. október 8.

Pályaorientációs nap a K&V Kft-nél

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 30.

Kedves Olvasóink! Múlt havi cikkünket – melyet a zeppelin léghajónak szenteltünk – azzal zártuk, hogy az a légijármű, melyet a Wright-fivérek találtak fel, hosszabb távon jóval sikeresebbé tudott válni.  Az emberiség repülésről szőtt évezredes álma nekik köszönhetően valósult meg, és indult el máig tartó, ígéretes perspektívák előtt álló diadalútjára.

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 2.

A személyszállítás történetével foglalkozó minisorozatunkban jártunk már földön, vízen, most pedig felereszkedünk a levegőbe is. Az emberiségnek mindig is nagy vágyálma volt a repülni tudás. Gondoljunk csak Daidalosz és Ikarosz történetére, vagy épp a reneszánsz géniuszára, Leonardo da Vincire. Ám csak a második ipari forradalom technikai újításai tették először lehetővé a 19-20. század fordulóján, hogy ez az álom valósággá váljon. Bár a „végső győztes” az amerikai Wright-fivérek által megkonstruált repülőgép lett, a levegőben történő személyszállítás mégsem velük indult, hanem egy - ma már inkább csak furcsa alakjáról emlékezetes  - magyar találmánnyal, a zeppelin léghajóval….

Bővebben

A személyszállítás története

2019. augusztus 1.

Az omnibusz szó hallatán bizonyára sokan automatikusan elkezdenek dúdolni egy közismert slágert: „Éjjel az omnibusz tetején – emlékszel, kicsikém? – de csuda volt!” Ami a híres pesti sanzont illeti, Zerkovitz Béla, a magyar kuplé megteremtője írta és a Csókos asszony című operettben csendült föl először 1926-ban, három esztendővel azelőtt, hogy a megénekelt személyszállító eszköz végleg eltűnt a pesti utcákról. Nemcsak dalban, prózában is feltűnik ez a maga korában rendkívül népszerű jármű, például Az omnibusz utasai c. Aragon regényben, vagy Arany János Epilógus c. versében: Az életet már megjártam. /Többnyire csak gyalog jártam, /Gyalog bizon’…/Legfölebb ha omnibuszon. Mai témánk a 19. század eme közkedvelt utasszállító alkalmatossága lesz.

Bővebben