„Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéből.”

IV. rész: makadámutak

John McAdam 1756-ban született Skóciában. Apja halála után fiatalon az amerikai gyarmatokra utazott, és nagybátyja kereskedelmi vállalatánál helyezkedett el. A függetlenségi háború után már jómódú emberként tért haza és vett birtokot szülőföldjén. A vagyonossá vált McAdam sokat utazgatott, és eközben elborzasztották a rossz minőségű, hiányosan karbantartott utak. Angliában az utak úgy készültek, hogy a durva kőzúzalék alépítményre kavicsot terítettek. Ami azonban kielégítő volt a gyalogos közlekedésre nézve, az már nem felelt meg az egyre élénkebb postakocsi-forgalomnak: a laza szerkezetű alapzatok nem bírták el a nehéz járműveket, a kerékvágások mélyen besüppedtek, ráadásul tele voltak kisebb-nagyobb gödrökkel.

McAdam kezdetben saját költségén kezdett kísérletezni, később Angliában, már állami megbízásból folytathatta munkáját. A skót mérnök által tervezett utaknak szó szerint az egész ország, majd egész Európa a csodájára járt. E szempontból nézve beszédes adat, hogy McAdam  – aki két fontos értekezést is közzétett módszeréről – műveiből két év múlva már az ötödik kiadás is elfogyott. Javaslatára a brit parlament felállított egy útépítést vizsgáló bizottságot, őt magát később Nagy-Britannia útügyi főfelügyelőjévé nevezték ki. E megbízatás keretén belül, a teljes brit úthálózat felmérése és javítása céljából elképesztő mennyiséget utazott. Az addigra már európai hírnevű mérnök szerénységét jól mutatja, hogy a neki felajánlott lovagi rangot is visszautasította, megelégedve azzal, hogy láthatta és megélhette az általa elindított folyamat végeredményét: a jó minőségű úthálózat kiépülését hazájában. 1836-ban, nyolcvanéves korában halt meg, közmegbecsülés által övezve.John McAdam még bristoli kerületi útfelügyelőként dolgozta ki az új útépítési technológiát, mely három pilléren nyugodott:

1. A járművek kerekei csak az út felületét koptatják. Ha az út minőségileg kifogástalanul készül el, rendszeres karbantartás esetén az alapzat nem rongálódik. Ebből kiindulva az utaknak nincs szükségük külön alépítményre.
2. Nem a zúzottkő keménysége számít, hanem az egyenletes méretük: az egyenlő nagyságú kövekben van meg az ún. helyben maradás tulajdonsága. Ha egy-egy nagyobb kő kerül közéjük, ezt a kocsikerekek csakhamar kimozdítják helyéből, és ezáltal az úttest elveszti folytonosságát.
3. Az útfelület az esetben marad hibátlan és vizet át nem eresztő, ha az út ágyazata száraz és egyöntetű. Ehhez a zúzottkő alsó rétegének az út menti szivárgóárok állandó vízszíne felett legalább 8 cm-re kell állnia.

Újításait 1822-ben vezette be. A nem túl termelékenyen építhető rakott terméskőalap helyett egy 25 cm összvastagságú, több rétegben felvitt zúzottkőréteget teríttetett le. A földműre elsőként kb. ökölnyi nagyságú durva zúzottkövet terítettek szét, lazán, 15–20 cm-es vastagságban, erre kisebb szemcseméretű zúzottkövet terítettek 6–8 cm-es vastagságban, amelynek a felületére általában még kisebb méretű, homokkal kevert, ún. hengerlési zúzalékot is szórtak, illetve hengereltek be kiékelésként.

McAdam neve olyannyira ismertté vált, hogy a zúzottkőburkolatokat az egész világ makadámburkolatnak nevezi. Mivel a kötőanyag nélküli makadámburkolat hengerléses kiékeléséhez vizet is permeteztek ki, elterjedtté vált a vízkötésű makadámút megnevezés.

A kötőanyag nélküli út felülete azonban folyamatosan kopott, ezért azokat pótolni kellett. És az is gond volt, hogy az utak állandóan porzottak. Ezért eleinte kőburkolattal fedték be a városi, főleg a belvárosi makadámutakat. A külvárosi makadámutak portalanítását kátrányolajjal oldották meg.

Még fejlettebb technológia az aszfalt-makadámút: már 1837-ben felfedezték, hogy a forró állapotúra hevített természetes aszfalt porítható, majd abból vízzáró aszfaltburkolat készíthető: a rendes módon előállított makadámutak aszfalttal leöntve annak felületét egyenletesebbé és ellenállóbbá teszik.

Bár a skót mérnök már nem élhette meg technológiájának ilyen jellegű tökéletesedését, ma már egyöntetű, hogy makadámutakban a modern kori műutak elődjét tisztelhetjük.