A KRESZ 36§ 6. pontja szerint „Tilos előzni az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sávval rendelkező autópályán és autóúton – 6 és 22 óra között – a 7500 kg-ot meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsival, vontatóval, valamint e járműből és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel.”

A fenti szabály egyes nyugati országokban, például Németországban és Ausztriában már korábban is működött több autópályán, tehát a tranzitban közlekedő járműveknek nem volt teljesen idegen a tilalom. A tehergépjárművek vezetői az eddigi tapasztalatok alapján 1-2 százalék kivételével be is tartják a szabályt, és a szabályszegők is inkább olyan külföldi sofőrök közül kerülnek ki, akik nem értesültek a jogszabály Magyarországon való életbelépéséről.

A döntéshozók alapvető célja, hogy a személyforgalom átlagsebessége javuljon, a kockázatos és balesetveszélyes, a forgalmat lassító kamionos manőverek megszűnjenek, és az ebből származó hosszan tartó torlódások megszűnjenek, úgy tűnik teljesült. Az eddigi mérések alapján a belső sávban való utazás sebessége nőtt, a külső sávé pedig nem csökkent.

Érdekességképp megjegyzendő, hogy a téli időszakban előállt egy új helyzet, amire az ÁAK NZrt. nem számított: az üzemeltetés során a sózott havat, a „latyakot” korábban a tehergépkocsik gyakorlatilag eltüntették, elnyomták. A belső sávból való elmaradásukkal ez a kisebb hómennyiség azonban most ott maradt az elválasztó sáv külső szélén, és a hőmérséklet csökkenésével potenciális síkosságot, csúszásveszélyt jelentett.

A fenti eredményekhez meg kell jegyezni, hogy az első negyedévben, mint minden téli időszakban, kisebb volt a forgalom, a nagyobb szállítások mostanság indulnak csak be, ami új helyzeteket teremthet. A külső sávban kamionok konvojok alakulnak ki, amik eddig nem voltak jelentősek, maximum 10-15 járműből álló csoportok voltak, de a nyári forgalomban várhatóan ez a helyzet megváltozik, akár megduplázódhat vagy megháromszorozódhat a kamionsorok hossza. A gondot igazából az okozza majd, hogy kamionok közötti követési távolság legtöbb esetben éppen annyi, mint amennyi a vészhelyzetben való megálláshoz kell. Így ha egy gyorsabb személygépkocsi az előző sávból egy lassabbat „letol”, akkor az nehezen tud kisorolni a tehergépjárművek közé a külső sávba.

Ennek a helyzetnek a közlekedéspszichológiája is elég veszélyes lehet. Egy „hétvégi” tapasztalatlanabb autósnak félelmetes lehet a belső sáv átlagban legalább 110-120 km/órás tempóját tartania, miközben a külső sávban 90 km/órás átlagsebességgel haladó kamionkonvojt előzi meg. Ilyen helyzet egyébként már most is nap mint nap előfordul az M0-ás déli szektorában.

A külső sávban haladó konvojok kialakulása új helyzetet szülhet a forgalomterelések terén is. Nem lesz könnyű egy kamion konvojt átterelni a külső sávból a belső sávba, vagy éppen a belső sávból a lassan haladó kamionok közé terelni a gyorsabb autósokat. A leghatékonyabb módszer ilyenkor az úgynevezett zippzár elv – egy autó az egyik, egy autó a másik sávból – alkalmazása. Ezen kívül az eddigiekhez képest majd jóval előbb kell jelezni az eltereléseket, valamint nyilván szükség lesz a járművezetők nagyobb toleranciájára és türelmére.

További problémát jelenthetnek a külső sávból a belsőbe túl lassan áttérő, előzési manővert végrehajtó autósok is. A sofőr tapasztalatlansága vagy éppen csak a járművének nem túl jó műszaki állapota a belső sávban már nagy sebességgel haladó autósokat hirtelen fékezésre kényszerítheti, ezáltal balesetveszélyes szituációt teremtve.

Az is növeli a balesetveszélyt, ha valaki a külső sávban jóval az átlagsebesség alatt halad. Egy 70 km/órás átlagsebességgel haladó autó egy 90 km/órás sebességű kamion konvoj előtt generálja az a veszélyes és feszült helyzeteket. Olyan sebességgel való haladásra kényszeríti a lassúbb jármű vezetőjét, amely számára stresszt jelent, vagy a kamionosok kezdenek előzésbe, amely szintén emeli a balesetek kockázatát. Emiatt is elképzelhető, hogy a jövőben lesznek olyan szakaszok, ahol a külső sávban megjelenik a minimálisan előírt sebességet jelző tábla.