A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. Szent Ágoston

„Bécs” – E város neve rövidsége ellenére is kellemes asszociációk egész sorát idézi meg az emberben: Schönbrunni kastély, keringő, Mariahilfer strasse, Sacher-torta, operabál, Habsburgok és Erzsébet királyné (Sissi), adventi vásár, bécsi klasszikusok, tafelspitz és bécsi virsli (frankfurter), Hundertwasser-ház, Bécsi-erdő, filmrajongóknak pedig A harmadik ember…

E rendkívül gazdag kultúrájú város gyökerei igen mélyről táplálkoznak. A római korban Vindobona néven stratégiai jelentőségű település volt, a híres Borostyánút fontos állomása. Középkori szerepe először a Babenberg-hercegeknek köszönhetően nőtt meg, akik székhelyükké tették az akkor már Wien nevű várost. A Babenberg-örökséget a 13. században megszerző Habsburgok méltó utódokká váltak Bécs felemelésében. Még az oszmán törökök is hiába próbálták többször elfoglalni, e tervük mindig kudarcot vallott. Egyszer egy bizonyos Mátyás királynak („S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”) sikerült ugyan meghódítania, ám ez csak taktikai győzelemnek bizonyult. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a Hunyadiak halála után minálunk bő két évszázadra „oda lett az igazság”, míg a Habsburg-ház, és vele együtt Bécs a dicsőség és pompa útján indult el ezen időszak alatt. E fényből aztán a 18. századtól, de különösen az Osztrák-Magyar Monarchia idején - mikoron Bécs második fővárosunkká vált - nekünk is jócskán kijutott. Talán nem véletlen, hogy mikor az osztrák fővárosban járunk, oly otthonosan érezzük magunkat, hiszen ezer rokon vonásra ismerünk rá mindeközben. Ami számunkra a Nagykörút, az a bécsieknek a Ring, a Budai-várnegyed a „sógoroknak” a Hofburg, ami nekünk a Mátyás-templom, az Bécsben a Stephansdom, ami ott a Práter, az nekünk a Városliget, a bécsi Városháza (Rathaus) neogót arculata a mi Országházunkéval rokon, míg neoreneszánsz Operaházunk a Staatsoperrel mutat egyezőségeket. A mi Váci utcánk akár a Graben, ami Bécsnek a Donauinsel, az nekünk a Hajógyári-sziget. És akkor még nem is beszéltünk a művészetekről: bécsi szecesszió és Otto Wagner - magyaros szecesszió és Lechner Ödön; bécsi kávéházak - budapesti kávéházak, bécsi operett - magyar operett…

Bécs azonban mégis egyedi arculatú. Egyfelől a komolyzene világrangú fókuszpontja a maga klasszikusaival, melyek nevével oldalakat lehetne megtölteni: Haydn, Mozart, Beethoven, Bruckner, Schubert, Mahler, Webern, Berg és Schönberg. És persze a keringőkirály és családja…Talán nem véletlen, hogy a világ leghíresebb újévi koncertjét a Bécsi Filharmonikusok szolgáltatják esztendőről esztendőre…A pszichoanalízis is innen indult világhódító útjára egy bizonyos Sigmund Freud jóvoltából…

Aztán persze ott a Schönbrunni-kastély, a Habsburgok nyári rezidenciája, benne a világ legrégebbi állatkertjével, vagy Savoyai Jenő herceg palotája, a Belvedere-kastély, benne a Mona Lisa mellett legnézettebb műalkotással, Klimt A csók c. festményével…És ha mindezeket leírtuk Bécs kulturális örökségeinek számbavétele kapcsán, csak a felszínt súrolgattuk…

A közel kétmillió lakosú Bécsnek azonban nemcsak impozáns múltja és ebből táplálkozó pezsgő jelene van - többek között az ENSZ harmadik székhelye -, hanem igen reményteljes jövőnek nézhet elé.  Rendre a világ egyik legélhetőbb városa címet érdemli ki a különféle rangsorolásokban, nem véletlenül. Kiváló a közbiztonság, nincs szmog-szennyezettség, ami főként a város közel felét kitevő zöldövezetnek és a Bécset körülvevő erdők áldásos hatásának tudható be, és kitűnő a vízminőség is, köszönhetően annak, hogy hegyi források táplálják a város vízhálózatát. Bécs egyben a világ egyetlen olyan városa, melynek területén nemzeti park található…