"A keréktől a kamionig" - A nemzetközi árufuvarozás története 6. rész

2014. augusztus 27.

A "virágzó" középkor kereskedelmi központjai

"Mercator movet mundi - A kereskedő mozgatja a világot"

Európa a Nyugatrómai Birodalom bukását követően vidéki önellátásra volt kénytelen berendezkedni, belesüppedve az ún. „sötét” középkorba. Ugyanakkor a kereszténység, mely hamarosan elterjed szerte a földrészen, a kultúra új letéteményesévé válik, és egy láthatatlan összekötő kapcsot teremt a „vén” kontinens államai között. Talán nem meglepő ezek után, hogy a mezőgazdaság fellendülését a szerzetesrendek indítják el, akik fejlett technikai színvonal alkalmazásával mintagazdaságokat hoznak létre. Ők szolgálnak például később mindenki számára.

Az új eljárások és módszerek meghozzák gyümölcsüket. Hamarosan már piacra is futja a fölöslegből, újraindul az árutermelés és pénzgazdálkodás, majd az urbanizáció, később pedig az ipar és a távolsági kereskedelem. Európa magára talál, gazdasági „vérkeringése” helyrezökken. Olyannyira, hogy az ezredfordulót követő évszázadokban gombamód szaporodni kezdenek a fallal körülvett, saját önkormányzattal, vásártartási, vámmentességi és árumegállítási joggal rendelkező, egyre csinosabb képet mutató városok. A városi iparosok és kézművesek érdekvédelmi szervezeteinek, a céheknek mintájára a kereskedők is létrehozzák a maguk szakmai csoportosulásait, az ún. guildéket. A középkori Európa nagy kereskedelmi centrumai lényegében ezeknek a szövetségeknek regionális jellegűvé növekedése révén bontakoznak ki. Ezek között is kiemelendő két nagyobb volumenű központ: az északi-és balti-tengeri térség, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjének vidéke. Vagy, ahogy középiskolai tanulmányainkból ismerősen csenghet még: a Hanza-városok szövetsége és a levantei kereskedelem.

Ami az előbbit illeti: már a 11. századtól az északi-és balti-tengeri térségbe összpontosul Európa kereskedelmének egy jelentős része. Az ebben részt vevő városok, felismerve az áruk közvetítéséből származó jelentős előnyöket, érdekeik védelmére „közösséget”, Hanzát hoznak létre. Az alapítás pontos évét és helyszínét is ismerjük: 1161, Wisby. A Hanza-szövetség legjelentősebb központjai Hamburg. Lübeck, Rostock és Bréma voltak. E városok, új típusú hajóikon, az ún. kogge-okon egyre kiterjedtebb kereskedelmet folytattak.

A szövetség virágkorát a 14. században élte, amikor Londontól Novgorodig vagy épp a flandriai városokig szállította Európa északi felének áruit: heringet, gabonát, prémet, mézet, viaszt, borostyánt, bort, gyapjút, posztót, épületfát, vasat, rezet, szurkot, tehát főként alapvető beszerzési cikkeket.

Egészen más volt a „profilja” az ún. levantei kereskedelemnek, amely a Földközi-tenger keleti térségének kereskedelmét jelentette, s melyet az észak-itáliai városköztársaságok – Velence, Pisa, Genova – kalmárjai bonyolítottak le. A mesés hasznot a keleti luxuscikkek – selyem, drágakő, illatszerek, fűszerek – magas áron való továbbítása révén érték el. Nem véletlen, hogy e városok számítottak a korabeli Európa leggazdagabb, legfejlettebb térségének. A levantei városok közül is magasan kiemelkedett Velence, az „Adria királynője”, mely részben a Bizánci Birodalom hanyatlásának, részben kiváló földrajzi fekvésének, részben pedig vetélytársai legyőzésének köszönhette felvirágzását. A „vén” kontinens egyik legcsodásabb városának ma is Velence számít, mesés szépsége azonban a levantei időkben keletkezett busás vagyonoknak köszönhető.

A két régió között szárazföldi összeköttetés is kialakult. Az Itáliai kereskedők áruikat – az Alpok megkerülésével – Champagne városainak híres vásárain adták el az északiaknak és fordítva. Itt fontos kiemelni, hogy a szárazföldi kereskedelmi utak létrejöttében jelentős szerepet játszottak még az olyan, ma újra reneszánszukat élő zarándokutak, mint pl. a Rómába és Santiago de Compostellába vezető út, hiszen ezek mellett szállás- és vásárhelyek egész láncolata jött létre.

 

A következő cikkben, még kicsit késleltetve a nagy földrajzi felfedezések mindent elsöprő hatását, a középkor talán leghíresebb kereskedő-utazójának, a nem meglepően velencei származású Marco Polo-nak eredünk majd a nyomába.

Gy. H.

Vissza

 

Aktuális híreink

2020-tól emelkednek az autópályadíjak Ausztriában

2019. október 15.

Az ASFINAG közleménye szerint 2020. január 1-jétől az inflációhoz kapcsolódóan, mintegy 2,1 százakkal emelkednek a 3,5 tonna össztömeget megahaladó tehergépjárművekre és autóbuszokra megállapított úthasználati alap-kilométerdíjak Ausztriában.

Bővebben

Új vontatók érkeztek

2019. október 14.

Járműparkunk 2 db DAF XF EURO6 Super Space Cab (mega) vontatóval bővült.

Bővebben

Pályaorientációs nap Cégünknél

2019. október 8.

Pályaorientációs nap a K&V Kft-nél

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 30.

Kedves Olvasóink! Múlt havi cikkünket – melyet a zeppelin léghajónak szenteltünk – azzal zártuk, hogy az a légijármű, melyet a Wright-fivérek találtak fel, hosszabb távon jóval sikeresebbé tudott válni.  Az emberiség repülésről szőtt évezredes álma nekik köszönhetően valósult meg, és indult el máig tartó, ígéretes perspektívák előtt álló diadalútjára.

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 2.

A személyszállítás történetével foglalkozó minisorozatunkban jártunk már földön, vízen, most pedig felereszkedünk a levegőbe is. Az emberiségnek mindig is nagy vágyálma volt a repülni tudás. Gondoljunk csak Daidalosz és Ikarosz történetére, vagy épp a reneszánsz géniuszára, Leonardo da Vincire. Ám csak a második ipari forradalom technikai újításai tették először lehetővé a 19-20. század fordulóján, hogy ez az álom valósággá váljon. Bár a „végső győztes” az amerikai Wright-fivérek által megkonstruált repülőgép lett, a levegőben történő személyszállítás mégsem velük indult, hanem egy - ma már inkább csak furcsa alakjáról emlékezetes  - magyar találmánnyal, a zeppelin léghajóval….

Bővebben

A személyszállítás története

2019. augusztus 1.

Az omnibusz szó hallatán bizonyára sokan automatikusan elkezdenek dúdolni egy közismert slágert: „Éjjel az omnibusz tetején – emlékszel, kicsikém? – de csuda volt!” Ami a híres pesti sanzont illeti, Zerkovitz Béla, a magyar kuplé megteremtője írta és a Csókos asszony című operettben csendült föl először 1926-ban, három esztendővel azelőtt, hogy a megénekelt személyszállító eszköz végleg eltűnt a pesti utcákról. Nemcsak dalban, prózában is feltűnik ez a maga korában rendkívül népszerű jármű, például Az omnibusz utasai c. Aragon regényben, vagy Arany János Epilógus c. versében: Az életet már megjártam. /Többnyire csak gyalog jártam, /Gyalog bizon’…/Legfölebb ha omnibuszon. Mai témánk a 19. század eme közkedvelt utasszállító alkalmatossága lesz.

Bővebben