Megosztás:

Kalandtúra az alvilágban

2010. március 23.

A Felvidék emberi kéz által épített csodái - városok, falvak s a feléjük emelkedő várak -után alábbszállunk egy föld alatti titokzatos világba, melyet a természet alkotott számunkra. A végeredményt szemlélve pedig nem marad kétséges számunkra, hogy ki a zseniálisabb építész. Látogassunk hát el Gömör barlangvilágába!

Úti célul három igazán különleges barlangot szemeltünk ki, közülük is a legtöbbet egy igazán hideg helyen, egy föld alatti jégvilágban időzünk. Ezekről a barlangokról sokáig semmit sem tudott a világ, pedig olyan szakadékok és hasadékok jelezték létezésüket, melyekből a legmelegebb nyáron is jéghideg levegő áramlott a felszínre. Legelőször 1870-ben egy bátor dobsinai vállalkozó, Ruffini Jenő ereszkedett le társaival egy ismeretlen hasadékba. Bátorságukat a természet bőségesen megjutalmazta. Olyan csodálatos jégvilágba jutottak, amelynek csakhamar messze földön híre ment. A Dobsina községtől 15 kilométerre fekvő jégbarlangot már a következő évben falépcsőkkel és járdákkal látták el, jeges termeiben pedig rendszeresen tartottak nyári korcsolyázásokat, jégrevüket.
Kutatták az okát, hogyan maradhat meg a jég a legmelegebb nyári időszakokban is, s végül arra a következtetésre jutottak, hogy a barlangrendszer egy része beomlás nyomán eltömődött, és felsőbb járatai zsákszerű üreget alkotnak. Az omlás nyomai jól kivehetők például az Omlásteremben. A 11 méter mélységig lenyúló, zsákszerűen elhelyezkedő üregekben aztán megülepedik a télen felgyülemlő hideg levegő, amely jéggé fagyasztja a tavasszal beszivárgó karsztvizeket. A barlang lényeges részét képező Kis- és Nagytermet helyenként a mennyezetig kitölti a jég. Az évezredek során a barlang Nagytermében 26,5 méter vastag jégtakaró jött létre, ami lassú mozgásban van, mivel az alsó részén lévő mészkőfelületen lassan olvad, míg felülről állandóan pótlódik. Ily módon nagyjából ötezer évente kicserélődik. A Nagyterem évi átlaghőmérséklete -0,4 C° és -1,0 C° között mozog.
A barlangban bőven előfordulnak más érdekes jégképződmények is. Ilyenek a jégcseppek, jégoszlopok, jégzuhatagok, jégkristályok. A föld alatti járatokban 9772 négyzetméternyi területet borít be a jég, ami 110 132 köbmétert tesz ki. A jég mennyiségét és formagazdagságát tekintve a mérsékelt égöv legjelentősebb jégbarlangjai közé tartozik.
2000-ben a Szlovák- és Aggteleki-karszt föld alatti világának részeként felvették az UNESCO kulturális és természeti világöröksége listájára is. A barlang további érdekessége, hogy járataiban két igen értékes, hidegkedvelő denevérfaj honosodott meg.
A barlang 1483 méter hosszú járataiból a nagyközönség számára jelenleg 475 méter hozzáférhető. Bejárata 969 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Dobsinától csak 26 kilométert kell utaznunk vissza a magyar határ felé ahhoz, hogy a Rozsnyóhoz közeli Martonháza alatti Ochtinai-aragonitbarlang kővirág csodáit megtekinthessük. A kővirágokat először 1954-ben fedezte fel két itteni bányász az egyik tárló végén. Jöttek is erre a hírre a kor legkiválóbb barlangkutatói, akik meglepve tapasztalták, hogy hófehér aragonitkristályok százai csillognak lámpájuk fényében.
Aragonitkristályokat tartalmazó barlangok ugyan számos más helyen – főleg száraz és meleg éghajlatú vidékeken – kialakultak, a martonházaihoz hasonlót azonban ritkán találunk. A barlang egyedülállósága abban rejlik, hogy a kékesszürke devonkori márványon itt-ott megjelenő hófehér aragonitkristályok kontrasztja lenyűgöző látványt nyújt.

Aggtelek mellett, a határ túloldalán találjuk Kecső falu határában a Domicai-cseppkőbarlangot. Míg a barlangrendszer baradlai részéről már a 18. században megjelentek az első írások, Domicát csak 1926-ban tárták fel, és 1932-ben nyitották meg az idegenforgalom számára. A Domicai-cseppkőbarlang járataiban rendkívüli értékek rejlenek. Függőcseppkövei (sztalaktitjai) közül különösen kiemelkednek a hagyma és retek alakú képződmények, állócseppkövei (sztalagmitjai) pedig a pagodák révén váltak híressé (Indiai pagodák terme). Nem kevésbé értékesek a föld alatti Styx-patak folyásán létrejött, Római fürdőnek nevezett mésztufagátak. Világviszonylatban is különlegességnek számítanak a barlang cseppkődobjai és cseppkőpajzsai. Ezek a tányér alakú furcsa képződmények a hasadékban áramló víz hidrosztatikai nyomásának következményeként a tér minden irányában növekednek, fittyet hányva a gravitációnak.
A Domica-Baradla barlang vízrendszere is igen jelentős, ezért nemzetközi jelentőségű föld alatti vizes élőhelyként tartják számon. És nem utolsósorban, a barlang régészeti szempontból is rendkívüli értéket képvisel, a kőkori bükki kultúra emlékeit találhatjuk itt meg jelentős mennyiségben.

A domicai barlang és az Ochtinai-aragonitabarlang is 1995-ben került fel a Szlovák-karszt és Aggteleki-karszt barlangvilága részeként az UNESCO Világörökség listájára.

Vissza