Ha felnyitjuk az egyházi naptárat, hamar megtaláljuk benne augusztus 15-ét, mint Nagyboldogasszony napját. A katolikus országok Európa-szerte Mária mennybemenetelét ünneplik meg e neves napon. Augusztus 15. tíz európai országban hivatalos ünnep: Németországban (egyes szövetségi államokban), Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Luxemburgban, Ausztriában, Lengyelországban és Portugáliában.

Az Egyház szent hagyománya szerint Jézus nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének ünnepét Jeruzsálemben már a VI. században ünnepelték, és a VII. századtól Rómában is elterjedt.

Az eseménynek már a középkorban igen nagy kultusza volt, részletei legendaszerű történetek formájában terjedtek szájról szájra, és kiemelkedő témát szolgáltattak az egyházi művészeteknek, a kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek.

„Nagyboldogasszony” napjának igazából csak nálunk hívják, és az év legnagyobb Mária-ünnepeként tartják számon. Az ünnepet Szent István király is megülte, e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Érdekes tény, hogy Szent István 1038-ban szintén Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Miért ünneplünk mi magyarok mégis augusztus 20-án?

Bár fent említett okokból az államalapítás ünnepe és Szent István király szoros kapcsolatban áll 15-ével, a történelem mégis más napra írta be nemzeti ünnepünk dátumát.

István halála után augusztus közepe megmaradt törvénylátó napnak, a változás csak a lovagkirály László uralkodása alatt következett be. 1083-ban a korábban augusztus közepén, 15-én megült törvénylátó nap átkerült 20-ára, és 1083-ban ezen a napon avatták szentté a fehérvári bazilikában I. Istvánt.
Egyes vélemények szerint augusztus 20-a Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel a naptárakban egyhazi ünnepként.

A katolikus ünnep következő fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját.