Különösen az északi országokban, de szinte Európa minden népénél szokás volt ekkor tüzet gyújtani, hogy ezzel is fényt segítsék diadalra a sötétség felett. A tűzrakásnak azonban különböző szokásai voltak más-más népeknél.
Az éjszaka és a tűz mágikus bűbáját hatásosnak gondolták mind az aktuális szerelmekre, mind a jövendőkre: a szerelmeseknek együtt, vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat.
Máshol hatalmas örömtüzeket gyújtottak, és azt táncolták körül. Volt, ahol a szántóföldeket kerülték meg égő faágakkal, azt remélve, hogy így áldatik meg a földnek termése. Szokás volt még lángoló kerék legurítása magaslatról.

Minden más, amit ekkor cselekedtek, vagy munka, amit ekkor végeztek, bűbájos hatású volt: a patakok mellől ekkor begyűjtött virágoknak és gyógynövényeknek jótékony hatást tulajdonítottak, a forrásokat és kutakat kitisztították és feldíszítették erre a napra. Mindezt azért, hogy növeljék a termékenységet, és a kutakban-forrásokban lakó szellemeket kiengeszteljék. Az ezen a napon szedett növények gyógyító és fertőtlenítő hatással bírtak mind az emberekre, mind az állatokra, de még a földekre is. Ez az időszak volt leginkább alkalmas a házasságok megkötésére. A sort még hosszan folytathatnánk, hiszen rengeteg szerelmi praktika és bűbáj kapcsolódik az ünnephez.

A pogány hagyományok mellett természetesen Szent Iván napjának is vannak keresztény kötődései. Ezt a napot nyilvánította ugyanis az egyház Keresztelő Szent János születésnapjának. Jézus, a megváltó fél évvel utána született, a téli napfordulón, s talán a két időpont szimbolikus összhangban van az evangélium azon részével,mely a következő szavakat tuljadonítja Keresztelő Jánosnak: „Annak növekednie kell” – mármint Jézusnak –, „nékem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30). A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra értendő.

Két kérdésre szeretnénk végezetül választ adni, mely biztos mindenkiben felmerül: ha a Keresztelő neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Egyszerű a magyarázat: az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek szláv formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

A másik pedig, hogy ha a nyári napforduló június 21-re esik, akkor Szent Iván napját miért mégis 24-én ünneplik? A magyarázat a kétféle időszámítási módban rejlik. A tropikus (azaz a Fölhöz viszonyított Napállás) és a tényleges naptári évek közti különbség a ludas abban, hogy a napforduló a naptár meghatározása óta már előrelépte ezt a három napot (naptárcsúszás-naptárreform). Így az a napforduló, ami régen 24-ére esett, ma 21-ére esik.

A Szent Iván-éji hagyománykról és hiedelmekről még többet megtudhat kedves Olvasónk az alábbi oldalakon: http://www.szentivanej.hu/szentivanej/

További: szerelmes versek, idézetek