Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe. Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté (ötvenedik) szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.

A keresztény hit szerint pünkösdkor szállt le a Szentlélek az apostolokra szélzúgás és lángnyelvek alakjában. Ekkor erő töltötte el őket, tanúságot tettek Krisztusról, és háromezer embert megkereszteltek. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az egyház történelme, így a pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjaként tartjuk számon.

Első, ránk maradt írásos említése csak a II. századból való, de egészen bizonyos, hogy ünneplése olyan régi, mint maga az egyház. A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban.

Ma már kevésbé ismertek talán a pünkösd ünneplésébe keveredő ősi pogány, ókori elemek. A népszokásokban főleg a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római Birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

A pünkösd egyik neve a középkorban olasz és spanyol területen Domenica rosata volt. E napon rózsával díszítették, rózsaszirmokkal hintették be a templomokat.

Hazánkban a rózsának az ünneppel való kapcsolatára csaknem minden pünkösdölő ének utal. Úgy látszik, hogy nálunk a rózsa-kultusz kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ismert rózsa-csodával is.

Népszokásaink szerint az emberek pünkösdkor pünkösdi rózsát szórnak a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.

Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt. A legények lóversenyen, ügyességi próbákkal, virtuskodással döntik el, ki a legrátermettebb. A rendkívül látványos verseny győztesét régebben igen nagy becsben tartotta a közösség: egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, minden kocsmában "ingyen rovása" volt (vagyis a község fizette a fogyasztását). A pünkösdi király uralma mindig a következő pünkösdig tartott. Erre eredeztethető vissza a Magyarországon már a XVI. században általánosan ismert szólás, ami a pünkösdi királyság múló, valójában értéktelen voltára utal.

Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. Az új királynő feje fölé kendőből sátrat formáltak a többiek, így járták sorba a falu portáit, ahol rózsát, virágot szórtak az udvarokra. Köszöntőt mondtak, amely a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekeltek, táncoltak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg némi pénzt kaptak.

A pünkösdi időszak jelentős szertartása még a zöldág-járás vagy zöldág-hordás. Az ablakokra, ajtók fölé, szobák falára, kútgémre, malmokra frissen vágott zöld ágakat tűzdeltek. Az ősi termékenységvarázslásokra emlékezik ez a néphagyomány, de egyben védelem is a rontás és a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől és egyéb károktól.