Mindenekelőtt azonban kezdjük a magyar belpolitikai élet egyéb vonatkozásaival.
Október 6-án összeült az MSZMP XIV. kongresszusa, mely e sorban már mindörökre az utolsó maradt. Az esemény fegyelmezett menetben, ugyanakkor rendkívül feszült légkörben zajlott. A főtitkár, Grósz Károly beszédében utalt a pártszakadás lehetőségére is az ún. „mérsékelt és radikális reformerek” között. A helyzet végül egy nappal később az állampárt megszűnésével és egy új, demokratikus szerveződés, a Magyar Szocialista Párt létrejöttével „oldódott meg”. Elnökének Nyers Rezsőt választották, a kormánytagok közül pedig Németh Miklós, Horn Gyula és Pozsgay Imre kaptak helyet a szűkebb vezetésben. Elfogadták a „Történelmi utunkról” című dokumentumot, amely 56-ról, már, mint „népfelkelésről” beszélt. Állást foglaltak továbbá arról is, hogy a majdan megválasztandó köztársasági elnöki posztra Pozsgay Imre lesz a jelöltjük.
A másik oldalon ugyanebben a hónapban (október 20-22.) tartja az MDF II. országos ülését, melynek során a tagok kinyilvánítják pártszerűen működő szervezetté alakulásukat, valamint, hogy Antall Józsefet választják elnöknek, köztársasági elnök-jelöltjük pedig Für Lajos lett.
Október 17-20. között a képviselők elfogadják az alkotmány-módosításról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről, a képviselők és a köztársasági elnök választásáról valamint a munkásőrség megszűnéséről és az ’56-os felkeléssel összefüggő ítéletek orvoslásáról szóló törvényeket. A sorban mégis a legelső az 1989. évi XXXI. törvénycikk, mely új alapkora helyezte az államszervezetet.

E törvény adja nyitányát annak a szimbolikus eseménynek, mely az 1956-os forradalom kitörésének 33. évfordulóján következik be. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Parlament erkélyéről kikiáltja a Magyar Köztársaságot. Ez a jelképes aktus képezi a csúcspontját a ’89-es esztendőben rohamszerűen elindult reformfolyamatoknak. A nevezetes napon, a Kossuth téren több tízezren gyűlnek össze, hogy ez alkalomból együtt ünnepeljenek. De nemcsak itt, hanem Budapest több pontján, így a Corvin közben, a Rádiónál, a Hősök terén és a 301-es parcellánál is megemlékezéseket tartanak és beszédeket mondanak. Este pedig fáklyák fénye mellett éneklik el a Himnuszt.

Az elkövetkezendő hónapokra hatást gyakorló híreink egyike, hogy október közepén a román hatóságok eltávolítják gyülekezete éléről Tőkés Lászlót. A másik lényeges történés, hogy október 30-31. között az országgyűlés állampolgári kezdeményezésre november 26-ra népszavazást rendel el a „négy igenes” kérdésről.

A még kettéválasztott Németországban is zajos a politikai élet e hónapban. Így október 7-én nagy katonai parádé közepette megkezdődik az NDK fennállásának 40. évfordulóját ünneplő eseménysorozat. A fő díszvendég természetesen maga Gorbacsov, kit is Erich Honecker (Az NDK állami és pártvezetője) azzal a bizonyos nevezetes „szocialista testvércsókkal” fogad, miközben ellenzéki oldalról tízezrek tüntetnek a demokratizálódásért.
Nem telik el két hét és Honecker e folyamatok hatására lemondani kényszerül…

Egy érdekes októberi hír, hogy e hónapban hunyt el igen fiatalon Graham Chapman brit színész. Lehet, hogy olvasónknak így e név még nem mond sokat, ezért illik hozzátennünk, hogy a fentebb nevezett személy nem más, mint a Brian élete című, egyedi humora miatt különösen a fiatalok körében a mai napig közkedvelt, kultikus Monty Python-alkotás főhőse, a címbeli Brian.

A filmek világában folytatva októberi kalandozásunkat, először is találkozhatunk egy nagysikerű rajzfilmmel, A kis hableány történetével. A Walt Disney Pictures klasszikusa mellett két másik film emelhető ki. Az egyik egy ugyancsak hatalmas népszerűségnek örvendő trilógia 2. darabja, az 1985-ös Vissza a jövőbe folytatása, ezúttal is Michael J. Fox-szal a főszerepben. A másik pedig egy megindító, keserédes történet 6 nő barátságáról, olyan nagy filmikonokkal az élen, mint Shirley MacLaine, Julia Robert vagy a tárgyalt időszak nagy sztárja, Daryl Hannah színésznő.