Az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween ünnepnek idehaza nincsenek gyökerei, leginkább az „amerikanizálódás” hatásának - amelyet elsősorban a multik közvetítenek - köszönhető, hogy mindenféle jelmezt és töklámpást lehet itthon is vásárolni. Az időpontok egybeesése, és a halottakhoz való kötődés azonban mégsem véletlen, járjunk csak szépen sorban utána ennek a rejtélynek a távoli múltba, egészen a 9. század környékére!

A Halloween ünnep eredete a kelták korába nyúlik vissza. A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet, és úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Hitük szerint ilyenkor Samhain, a napisten a halál és a sötétség fogságába került. Október 31-én ezért a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, és termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, de a parázsból egy darabot haza vittek, ahol ezzel ismét tüzet gyújtottak, és egész éjszaka virrasztottak. November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos Halloween fesztivált tartottak.

A kelta hatások mellett a római hagyományok is hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennőjének, Pomonának ünnepét szinte egy időben rendezték. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás.

A katolikus hagyomány szerint Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg.
A keresztény Keleten már 380-tól szokás volt megtartani az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
A kelta elemek francia egyházban való megerősödése miatt azonban az egyház ’összehozta’ az ősi kelta hagyományt és a mindenszentek ünnepét. A keresztény ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tették át. 835-ben Jámbor Lajos francia uralkodó IV. Gergely pápa engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Az ünnepnap konkrétan Szent Odiló clunyi apát kezdeményezésével függ össze, mely szerint a Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, és a 14. században vált hivatalossá.

Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal is, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban.

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, a protestánsok is átvették Magyarországon.