Megosztás:

Így éltünk 20 éve... (1989 júliusa)

2009. július 23.

1989 júliusa történésekben nem kevésbé emlékezetes, mint az azt megelőző hónap, többek között a rendszerváltást megelőző korszak névadójának halála miatt. További érdekesség, hogy a történelem folyamán először látogat hazánkba elnök az Egyesült Államokból idősebb George Bush személyében, de például a híres, máig sem csituló „Petőfi-vita” is ekkor kezdődik el, miután egy kutatócsoport megtalálja legismertebb költőnk feltételezett sírját Barguzinban…

Kezdjük kicsit részletesebben a hónap, de talán egész ’89 egyik legszimbolikusabb eseményével, Kádár János halálával. Májusi cikkünkben már beszámoltunk róla, és az előzményekhez szorosan hozzátartozik, hogy az MSZMP KB 1989. májusi tanácskozásán - egészségi állapotára hivatkozva - felmentették KB tagságából és pártelnöki tisztéből. Kádárnak az ülésen elhangzott széteső mondatai már egy zavarodott, lelkifurdalásoktól gyötört öregembert mutatnak. Július 3-án tüdőgyulladással, illetve heveny légzési és keringési elégtelenséggel kórházba viszik, egy nappal később állapota válságosra fordul.
Július 6-án bekövetkezik Kádár János, az MSZMP nyugalmazott elnökének, a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakjának halála. Személye és a nevéhez köthető politika, a kádárizmus ma is éles viták tárgya Magyarországon. Ennek oka, hogy az általa fémjelzett korszak első szakaszához az ’56-os forradalom leverése, Nagy Imre és társai kivégeztetése valamint bebörtönöztetések sora köthető, ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy rendszere jóléti intézkedések egész tucatjával hosszú időre stabil életszínvonalat és egyfajta szolid szabadságot nyújtott a széles néptömegeknek. Az MSZMP elnöksége bizottságot alakít a 77 éves korában elhunyt politikus temetésének megszervezésére. Július 13-án az MSZMP központi bizottságának székházában felravatalozzák a volt vezetőt. A gyászszertartás első napján több mint 10 ezren róják le kegyeletüket. A kormány elrendeli: Kádár János temetése napján vonják fel az állami zászlót, s helyezzenek el gyászlobogókat az állami intézményeken, melyre egy nappal később kerül sor gyászolók tömegének jelenlétében.

Van valami sorsszerű abban, hogy éppen azon a napon távozott Kádár az élők sorából, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.

Az előzőekhez képest történelmi szempontból talán kevésbé jelentős, ám a röviditalok e fajtáját kedvelők szívét talán megdobogató hír, hogy július 10-én Zwack Unicum néven 60 millió forintos alaptőkével kft.-t alakít Zwack Péter, az egykori likőrgyár tulajdonosainak leszármazottja.

Július 11-én háromnapos látogatás keretében először lép hivatalban lévő amerikai vezető magyar földre. Bush látogatása egyfelől egyfajta igazolás volt az akkori magyar vezetés számára a „kapitalizmusba” való bé­kés átmenetet illetően. Az MSZMP vezetése abban reménykedik, hogy Bush egy hosszabb átmeneti időszakra bólint rá, és gazdaságilag nem engedik Magyarországot elmerülni, az ellenzék számára pedig az elnök látogatása és Kossuth téren elmondott látványos beszéde már önmagában is gesztusértékű biztatás. George Bush ígéretet tesz rá, hogy nemzetközi fórumokon hathatós gazdasági segítséget sürget Magyarország számára, ezen kívül bejelenti, hogy az amerikai Békehadtest angolnyelv-tanárokat küld Magyarországra.

„1989. július 18-án a Morvai Ferenc vezette magyar-szovjet-amerikai expedíció meglelte Petőfi Sándor földi maradványait a Bajkál-tó körzetében, Barguzinban” – közölték a szenzációt az akkori lapok.
Morvai Ferenc nagyrédei vállalkozó és Kiszely István antropológus 1989 júliusában a Bajkál-tó melletti Barguzin egyik temetőjében kiásta egy Petrovics nevű, Petőfi Sándornak vélt száműzött csontjait, amelyeket 1991-ben Moszkvából az Egyesült Államokba küldött elemzésre. A hosszadalmas vizsgálatok éveken keresztül találgatásokra adtak okot a mai napig nem csituló vitát kavarva.

Cikkünk végén következzék szokásos filmmustránk. 20 évvel ezelőtt mutatták be a nagy kasszasikernek számító Halálos fegyver 2. című filmet a mozikban, nem kisebb színészek, mint Mel Gibson és Denny Glover főszereplésével. De nemcsak az akcióvígjátékok szerelmeseinek, hanem a horror műfaj kedvelőinek is érdemes volt beülni a filmvásznak elé: a ma már kultsorozatnak számító Péntek 13. 8. epizódja ekkor került ugyanis a mozikba. A film vérsekezű „főhőse”, Jason e részben Mannhattant készül a maga sajátos módján „meghódítani”.

Két nagyszerű kultúrnagyság halála is e hónapra esik: július 11-én távozik minden idők legtehetségesebb Shakespeare-színésze, Sir Laurence Olivier, de gyászol az operavilág is: a 20. század egyik legnagyobb karmestere Herbert von Karajan július 16-án hunyt el.

 

Vissza
Kapcsolódó anyagok
  • Így éltünk 20 éve... (1989. június)
  • Így éltünk 20 éve...
  •