Megosztás:

Világjáró magyarok 4. rész

2016. augusztus 29.

Felfedezőkedvű olvasóink számára összeállított, híres magyar világjárókról szóló cikksorozatunk negyedik részéhez érkeztünk. 

A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvasta el. /Szent Ágoston/

Korábbi cikkeink olyan neves magyar világjárókkal foglalkoztak, akik zömmel Afrika vagy Ázsia rejtettebb vidékeinek feltérképezésében jeleskedtek. Mai írásunk két, méltatlanul elfeledett jezsuita hittérítővel és egyben felfedezővel ismerteti meg az olvasót, akik Dél-Amerika ismeretlen tájait kutatva végezték misszionáriusi tevékenységüket. Közülük az egyik, Brentán Károly, az első magyar volt, aki végigutazott az Amazonas folyón, míg másikuk, Éder Xavér Ferenc Dél-Amerika feltárásáról az egyik legjelentősebb latin nyelvű munkát hagyta örökül az utókorra.

A jezsuita rendet Loyolai Szent Ignác alapította még 1540-ben. Az évszám igen beszédes, a Jézus Társaság fő célja ugyanis a reformáció további elterjedésének megakadályozása és a katolikus hitre való visszatérítés volt. A jezsuiták ugyanakkor a korszak szellemi műveltségének letéteményeseiként nagyon jelentős diplomáciai és missziós tevékenységet is folytattak világszerte. A fent említett két, 18. században élt magyar szerzetes életútja ez utóbbi folyamatba illeszthető bele.

Brentán Károly 1694-ben Komáromban látta meg a napvilágot, majd a híres nagyszombati kollégiumban folytatta tanulmányait és 1714-ben lépett be a jezsuita szerzetesi közösségbe. Egy Sevillában elvégzett misszionáriusképző tanfolyam után jelentkezett hittérítői munkára, majd 1724-ben érkezett meg Quitóba, a mai Ecuador fővárosába.

Dél-Amerika földjére lépve Brentán csaknem másfél évtizedet töltött a Maranon és az Ucayali folyók (az Amazonas mellékfolyói) mentén különféle indián törzsek között, akiket a hit fontossága mellett többek között földművelésre és zenei ismeretekre is tanított. Munkáját nagyban segítette kiváló nyelvérzéke. Térítő tevékenysége mellett számos feljegyzést és rajzot készített a felső Amazonas-medence állat- és növényvilágáról, valamint térképeket is rajzolt. Tőle származik a Maranon és az Ucayali összefolyásának első részletes leírása, de ő volt az első európai, aki a Nanai és az Itatai folyók mentén felfedezőutakat tett és ő volt az első magyar is, aki végigereszkedett a világ leghosszabb folyóján. Tehetségére és szorgalmára elöljárói is felfigyeltek: 1742-ben a hatalmas ecuadori rendtartomány vezetésével bízták meg.

Egy évre rá Brentán két fiatal jezsuita társaságában a szokásos tengeri út helyett szárazföldön indult el Panamába. Az Andok keleti oldala mentén, szinte járhatatlan dzsungeleken és mocsarakon át vezetett az út, melynek során nemcsak a területen honos nagymacskák, pókok, kígyók jelentettek veszélyt az utazókra, hanem a harcias, kannibál indián törzsek. Több hónapos, kimerítő, még mai ésszel is szinte felfoghatatlan küzdelmek után jutottak el Panamavárosba, ahol Brentán 1744-ben találkozott a spanyol királyi megbízottal, onnan pedig hajóval tért vissza Quitóba. Másik jelentős útjára négy évvel később indult el egy spanyol hittérítő, Nicolás de la Torre társaságában. Quitóból ugyanis Rómába rendelték, ő azonban a szokásos út helyett úgy döntött, az Amazonas mentén jut el Grao Pará kikötőjéig és csak ott száll tengerre. Csónakon ereszkedett le útitársával az Amazonas zuhatagos szakaszain, melyeken túljutva portugál gyarmati területre érkeztek. A gyarmatosítási küzdelmek miatt a portugálok és a spanyolok közötti viszony korántsem volt felhőtlen, ennek megfelelően igyekeztek is észrevétlenek maradni. Bár ez nem mindig sikerült (többször kerültek hosszabb időre portugál fogságba), kalandos útjuk végén, 1750-ben Európába érkeztek, 1751-ben pedig eljutottak Itáliába is. Brentán itt főként diplomáciai ügyekkel foglalkozott, emellett igyekezett kiadni missziós tevékenységéről és utazásairól készült feljegyzéseit. Illusztrációkkal, térképekkel színesített munkáját a Maranon vidékének élővilágáról és a bennszülöttek szokásairól két kötetben tervezte megjelentetni. Ennek az ügyében járt 1752-ben Genovában, amikor egy közeli faluban váratlanul elhunyt, kézirata pedig sajnálatos módon elveszett.

Brentán kortársának, az 1727-ben Selmecbányán született Éder Xavér Ferencnek szerencsésebb sors jutott osztályrészül. Pályafutásának nagy része ugyanakkor szinte kísértetiesen hasonlít Brentánéhoz: Selmecbánya után ő is a jezsuiták nagyszombati kollégiumában folytatta tanulmányait, 1743-ban ő is belépett a jezsuita rend kötelékébe, 1749-ben pedig ő is jelentkezett missziós szolgálatra. Rendje őt is Dél-Amerikába küldte, előtte pedig ő is elvégezte Spanyolországban a misszionáriusképzőt.

1750-ben (abban az évben, amikor Brentán épp végleg hazatért Dél-Amerikából) szállt hajóra Cádiz kikötőjében, és Panamán átkelve 1751 elején érkezett meg Peru fővárosába, Limába. Ő a mai Bolívia földjén, a Mamore folyó mellékén élő moyo indiánok között végzett missziós tevékenységet.

Éder Xavér Ferenc több mint négyezer kilométeres utat tett meg az Andokban; hófödte hegyláncok között, majd nehéz klímájú vadonokon vergődött át, míg elért állomáshelyére, hogy másfél évtizedet töltsön Amazónia dzsungeleiben civilizálatlan indiánok között. Eközben Brentánhoz hasonlóan behatóan tanulmányozta e törzsek hiedelemvilágát, szokásait, babonáit, de közvetve megismerte az inka kultúra gyökereit is. A jezsuita szerzetes a moyo-k mellett más indián törzseket is felkeresett és számukra is missziós telepeket létesített. Eközben elsajátította nyelvüket, továbbá ő is aprólékosan leírta e vidékek flóráját és faunáját.

1767-ben azonban a király a jezsuitákat az ország elhagyására kötelezte. Ekkor, sikeresen hazatért és Besztercebányán plébános lett. A feljegyzéseiből készült kézirat összeállítását is itt végezte el, s valószínű, hogy sajtó alá is ő maga rendezte a később „Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano” címmel megjelent könyvet. Ez a latin nyelvű, 289 oldalas kézirat elsőként mutatta be az akkor teljesen ismeretlen vidék földrajzát, néprajzát, valamint a mai Peru és Bolívia területének térképét is tartalmazta. A kiváló jezsuita tudós egészségi állapota azonban sajnos egyre romlott, és 1772-ben meg is halt.

A kéziratot végül Makó Pál apát és királyi tanácsos adta ki könyv formájában 1791-ben Budán. Ez számít a legjelentősebb földrajzi és néprajzi munkának a Dél-Amerika feltárásában részt vett magyar misszionáriusok tollából, mely 1888-ban spanyol nyelven is megjelent La Pazban.

Éder Xavér Ferenc e munkájával a nagy előd és egyben kortárs Brentán látszólag meddő küzdelmeinek is maradandó emléket tudott állítani...

Vissza

 

Aktuális híreink

2020-tól emelkednek az autópályadíjak Ausztriában

2019. október 15.

Az ASFINAG közleménye szerint 2020. január 1-jétől az inflációhoz kapcsolódóan, mintegy 2,1 százakkal emelkednek a 3,5 tonna össztömeget megahaladó tehergépjárművekre és autóbuszokra megállapított úthasználati alap-kilométerdíjak Ausztriában.

Bővebben

Új vontatók érkeztek

2019. október 14.

Járműparkunk 2 db DAF XF EURO6 Super Space Cab (mega) vontatóval bővült.

Bővebben

Pályaorientációs nap Cégünknél

2019. október 8.

Pályaorientációs nap a K&V Kft-nél

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 30.

Kedves Olvasóink! Múlt havi cikkünket – melyet a zeppelin léghajónak szenteltünk – azzal zártuk, hogy az a légijármű, melyet a Wright-fivérek találtak fel, hosszabb távon jóval sikeresebbé tudott válni.  Az emberiség repülésről szőtt évezredes álma nekik köszönhetően valósult meg, és indult el máig tartó, ígéretes perspektívák előtt álló diadalútjára.

Bővebben

A személyszállítás története

2019. szeptember 2.

A személyszállítás történetével foglalkozó minisorozatunkban jártunk már földön, vízen, most pedig felereszkedünk a levegőbe is. Az emberiségnek mindig is nagy vágyálma volt a repülni tudás. Gondoljunk csak Daidalosz és Ikarosz történetére, vagy épp a reneszánsz géniuszára, Leonardo da Vincire. Ám csak a második ipari forradalom technikai újításai tették először lehetővé a 19-20. század fordulóján, hogy ez az álom valósággá váljon. Bár a „végső győztes” az amerikai Wright-fivérek által megkonstruált repülőgép lett, a levegőben történő személyszállítás mégsem velük indult, hanem egy - ma már inkább csak furcsa alakjáról emlékezetes  - magyar találmánnyal, a zeppelin léghajóval….

Bővebben

A személyszállítás története

2019. augusztus 1.

Az omnibusz szó hallatán bizonyára sokan automatikusan elkezdenek dúdolni egy közismert slágert: „Éjjel az omnibusz tetején – emlékszel, kicsikém? – de csuda volt!” Ami a híres pesti sanzont illeti, Zerkovitz Béla, a magyar kuplé megteremtője írta és a Csókos asszony című operettben csendült föl először 1926-ban, három esztendővel azelőtt, hogy a megénekelt személyszállító eszköz végleg eltűnt a pesti utcákról. Nemcsak dalban, prózában is feltűnik ez a maga korában rendkívül népszerű jármű, például Az omnibusz utasai c. Aragon regényben, vagy Arany János Epilógus c. versében: Az életet már megjártam. /Többnyire csak gyalog jártam, /Gyalog bizon’…/Legfölebb ha omnibuszon. Mai témánk a 19. század eme közkedvelt utasszállító alkalmatossága lesz.

Bővebben