A trolibusz története
A személyszállítás történetéről szóló idei sorozatunk utolsó előtti fejezetében buszra szállunk, méghozzá trolibuszra, bemutatva e sajátságos működésű jármű történetét és legérdekesebb hazai vonatkozásait. Utazzanak velünk!
A trolibusz, a KRESZ meghatározása szerint „elektromos felsővezetékhez kötött gépkocsi”, melynek rendeltetése a közforgalmú autóbuszokéhoz hasonló: olyan közúti tömegközlekedési elektromos hajtású, gumikerekes jármű, amelyet áramszedők kapcsolnak a felsővezetékhez, amiből a mozgáshoz szükséges energiát kapja. Megalkotója nem más volt, mint Werner von Siemens, a világhírű német feltaláló és gyáralapító. Az első ilyen jellegű járművet 1882-ben helyezték üzembe a Berlin közelében fekvő Halenseeben, ám a korabeli rossz minőségű utak miatt nehezen indult be „karrierje”, csak húsz esztendővel később szerveződött meg az első rendszeres troli-járat Németországban. Maga a „troli” elnevezés mégsem a németekhez köthető, hanem az angolokhoz, ugyanis onnan származik, hogy az első időkben a felsővezetéken áramszedő helyett egy kis görgőkocsi - angolul trolley - futott, ezt kapcsolta össze vezeték a járművel. Később jelentek meg az egy-, majd kétrudas áramszedőt használó rendszerek. Utóbbi az 1920-as évektől terjedt végül el, főleg Angliából. Itt készült az első, sűrített levegő által mozgatott önműködő ajtós szerelvény is. Az utolsó egyrudas áramszedőjű trolibusz egyébként 1967-ig közlekedett, mégpedig Norvégiában. A trolibuszok fénykora egybeesett a villamoshálózatok hanyatlásával, az Egyesült Államokban ugyanis tömegével tértek át a villamosvágányok felújítása helyett trolibuszok üzemeltetésére, méghozzá a meglévő villamos-felsővezeték és áramátalakítók felhasználásával. Hasonló folyamat játszódott le Németországban is, így mindkét helyen gombamód szaporodtak a trolibusz üzemek. Sok új trolibusz-vonal épült Angliában, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban is a második világháború előtt. Ezek túlnyomó része akkor szűnt meg, amikor az 1960-as évek elején a trolibuszok gazdaságossága az alacsony olajár, illetve az autóbuszok olcsóbb tömegtermelése miatt megkérdőjeleződött. Így a trolibuszokat a legtöbb helyen autóbuszok váltották fel, a felsővezetéket pedig eltávolították.
Ami a magyarországi vonatkozásokat illeti: az első trolibusz üzemek Nagyszebenben, illetve Ótátrafüred–Poprád között valamint a Pozsony–Vaskutacska vonalon nyíltak meg a századfordulót követően. A mai értelemben vett trolibusz azonban először 1933 decemberében debütált Budapesten, ekkor indult el ugyanis az első trolibusz járat Óbudán, a Vörösvári út és a Bécsi úti temető közötti szakaszon, ez azonban a 2. világháború alatt tönkrement. A hazai trolibuszozás ezután lendült fel igazán, természetesen szovjet mintára. A nyitódátum sem volt hétköznapi, ugyanis Sztálin 70. születésnapja alkalmából, 1949. december 21-én indult el a Kossuth Lajos tér és az Erzsébet királyné útja között közlekedő első járat, mely így az emblematikus 70-es számot kapta. Ennek köszönhető a troli-vonalak hagyományossá vált, 70-el kezdődő számozása is. A hazai járműparkot kezdetben szovjet gyártmányú trolik alkották, majd, miután „a Nagy Testvér” az 1950-es évek elején leállította a trolibuszok exportját, az itthoni szükségletek kielégítését az autóbuszokra szakosodott Ikarusz kapta feladatul. Ezzel beindult a hazai troli-gyártás. A 70-es sorszámozás mellett egy másik, ide kapcsolható troli-történeti érdekesség, hogy 1958 után felszállni csak a hátsó ajtón, leszállni az első ajtón lehetett, miközben el kellett haladni az ülőkalauz előtt. A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább ún. csuklós trolibuszokat építettek. 1968-ban, még az olcsó olaj és benzin idején, hazánkban is tervbe vették a trolibusz-hálózat fokozatos leépítését, a troli az akkori tervek szerint 1980-ra megszűnt volna Budapesten. Közbejött azonban az olajválság, majd zajvédelmi és levegőtisztasági szempontok is felmerültek, így a sokak által kedvelt, halk és környezetbarát budapesti trolik megmenekültek és ma is róják a főváros, továbbá Debrecen és Szeged útjait. Ami pedig a bűvös hetvenes számkört illeti: 1979-ben lépték át, meg sem állva a 83-as számig.
Idei utolsó cikkünkben ismét buszra szállunk majd, a híres londoni piros emeletes buszra. Tartsanak akkor is velünk!
A biztonságos közlekedés alapja a megbízható műszaki háttér. Ennek jegyében telephelyünk adott otthont egy, a haszongépjármű-fékrendszerekre fókuszáló szakmai képzésnek.
BővebbenLelkesen szurkolunk szervizpartnerünknek, a Tóth Autó 2005 Kft.-nek, ugyanis február 14-én nekivágnak a BAMAKO Rally-nak!
BővebbenIdén is bekerültünk a Heves vármegyei vállalatok TOP50 listájába. Ez mindig jóleső visszajelzés... főleg azért, mert nem egyszeri alkalomról van szó.
Bővebben2026 első hétfőjén máris megmutattuk, hogyan indul igazán jól az új esztendő. Reggeltől délig ugyanis véradás volt a K&V gyöngyösi telephelyén, nem is akárhogyan!
BővebbenA segítség nem ismer ünnepet vagy évszámot, nálunk egész évben úton van. A K&V csapata évek óta támogatja a Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkáját: hónapról hónapra segélyszállítmányokat fuvarozunk Nyírpilisre és Tarnabodra, hogy az élelmiszercsomagok biztosan eljussanak azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
BővebbenMinden doboz egy mosolyt rejt. Idén is sikerrel zárult a K&V cipősdoboz-akciója: a kollégáink által összeállított temérdek ajándékdobozt eljuttattuk a gyöngyösi Családsegítő Központba, ahol gondoskodnak róla, hogy a csomagok a város rászoruló családjaihoz kerüljenek, szebbé téve kicsik és nagyobbacskák ünnepét.
Bővebben