Február 6-án kaptuk az utolsó életjelet Gáborról, aki kenujával egyedül vágott neki az Atlanti-óceánnak. Azóta folyamatosan követtük, hol kéne tartania a terv szerint, milyenek a szél és időjárási viszonyok, hiszen másfél hónapja csak a hitünkre és bizakodásunkra hagyatkozva követhettük Gábor útját.

Rakonczay Gábor még tavaly, 2011. december 21-én indult útjára a portugáliai Lagos kikötőjéből, és 2012. január 6-án érkezett meg útja első állomására - a Kanári-szigetekre, Las Palmasba. Már itt érzékelhettük, hogy Gábor teljesítménye egyedülálló, hiszen ezt a szakaszt is hamarabb - a tervezett húsz nap helyett tizenhat alatt sikerült teljesítenie, amivel világrekordot döntött.

Innen jött a neheze. Néhány napos pihenő után január 25-én indult neki útja második szakaszának. A tervek szerint Rakonczay Gábor 5200 kilométert tervezett megtenni közel három hónap alatt, s az előzetes számítások szerint április elején vártuk a megérkezését.

Az időjárás itt már nem kedvezett Gábornak. Viharos szél és hatalmas hullámok között kellett tartania az irányt. Miután egy hullám vízbe sodorta, vizes ruhában, vizes kabinban töltötte a napjait, és az időjárás miatt, még napközben sem tudta kinyitni a kabin ajtaját, mert oda is becsaptak a hullámok. A kabin nedvessége okozhatta, hogy február 6. után Rakonczay Gábort már nem lehetett elérni telefonon.

Azóta valóban teljesen egyedül, saját navigációjára, a csillagokra és iránytűjére támaszkodva, csak saját gondolatait hallgatva evezett a hatalmas óceánon keresztül. Nem tudom, mi lehetett a nehezebb – fizikailag átélni a hideg kabinban, nedves ruhában a bezártságot, vagy talán inkább az, hogy másfél hónapi emberi szót nem hallva, napokig egy zárt kabinban az óceán közepén átengedni magad az áramlatoknak. Hagyni, hogy amíg nincs más lehetőséged, vigyenek a hullámok, hogy a megfelelő időben olyan állapotban légy, hogy újra kezedbe vehesd az irányítást.

Az emberi csúcsteljesítmények a fejben dőlnek el. Pszichikai állóképesség, önmagába vetett bizalom és hit nélkül Rakonczay Gábor nem tudott volna megküzdeni az elemekkel, nem tudott volna felülkerekedni az óceánon, a fizikai nehézségeken és önmagán. Számomra ugyanolyan példaértékű az a hit és bizalom, ahogy Rakonczay Viktória bízott férje sikerében. Hiszem, hogy a másikba vetett hit mindenféle telefon és technikai kapcsolat nélkül is átívelt a hullámokon, és segített a nehézségek leküzdésében.

Gratulálunk nekik, és büszkék vagyunk rájuk! Örülünk, hogy mi is segíthettük támogatásunkkal ezt a kivételes emberi teljesítményt!