A tekintélyes Dráva-, Duna-, Száva és Ilova-folyók alkotó ereje által formált Szlavónia igazi legendás föld, amely évszádok óta őrzi féltett kincseit. A termékeny Pannóniából kitüremkedett tágas és végelláthatatlan aranyló rónák, az erőteljes sodrású folyók, a többszáz éves tekintélyes kocsányos tölgyeseknek és a mintegy 2000 biológiai fajnak otthont adó ártéri területek alkotta Szlavónia termékeny földjét már több mint 8000 éve nemesíti az emberi kéz.

Úticélunk, Trakostyán (Trakošćan) távol a sűrűn lakott területektől, az osztrák-szlovén-horvát hármas határ szögletében, a Macelj, Ravna gora és Strahinjčica hegységek között helyezkedik el. Egyszerre kultúrtörténeti emlékmű, és természetvédelmi terület. Trakostyán az egyik legszebben kialakított és gondozott, gazdag növényzetű parkegyüttes, megkapó kilátással és hangulattal, mely az érintetlen természet páratlan élményét nyújtja.

A várkastélyt, mely most a romantikus park közepén található, egy tó fölött magasodó, kúp formájú dombra építették a 13. században. Eredetileg megfigyelő erődként funkcionált a zagorjei grófság védelmére. Az első századokban Trakostyánt és környékét egy számunkra ismeretlen főúri család birtokolta. Az első ismert tulajdonosok a Cillei grófok voltak, majd miután a történelem folyamán többször is gazdát cserélt, 1584-ben Miksa király szolgálataiért a várat Juraj (György) Draskovicsnak, horvát bánnak és bíborosnak ajándékozta. A Draskovics családnak a várat - kisebb megszakítással - egészen a II. világháborúig sikerült megtartania.

Mai alakját a vár még az első Draskovicsok idején megkapta, de állapota a történelem folyamán hanyatlásnak indult, és erősen megrongálódott. Mígnem a 19. században a természethez és a családi hagyományokhoz való romantikus visszatérésként V. Juraj (György) Draskovics a várat rezidenciális kastéllyá alakította, utánozva a német romantikus kastélyokat. Ugyanakkor parkosította környékét, mesterséges tavat létesített, és megfelelő neostílusú bútorzatot készítetett.

A felújítás után, mely 1840-tő1 1862-ig tartott, még a család néhány nemzedéke itt lakott, akik tovább építették és átrendezték a kastélyt. Abban az időszakban épült a bejárat feletti északi bástya, valamint a fedett terasz a délnyugati oldalon.

A II. világháború végét elhanyagoltan, de komolyabb károsodások nélkül és nagyrészt eredeti berendezéssel vészelte át.

Ma a kastély belső termeit végigjárva a régi főúri világban érezhetjük magunkat. A helyiségek közül kiemelkedik a vadász-, a vitézterem és a zeneszalon, valamint Erdődy Draskovics Julianana festőnő műterme. Külön említést érdemel a fegyvergyűjtemény, mely több teremben kapott helyet. A vár eredeti megőrzött bútorzata közül a legértékesebb gyűjtemény a 19. századból való. Ezen bútorok némelyike családi címerrel van ellátva. Mindezek mellett ki kell emelni a 18. század festészetét bemutató arcképgyűjteményt, mely Draskovics tisztjeit ábrázolja, akik részt vettek a a "hétéves háborúban", valamint a térség legismertebb biedermeier festője, Michael Stoy allegorikus ciklusát "A négy kontinenst".

Az összes zagorjei kastély közül a Trakostyáni őrizte meg a legjobban az uralkodó központ és főnemesi birtok szellemét. De mindezeken túl arról, hogy miért látogatják a várkastélyt naponta turisták százai, beszéljenek a Trakostány hivatalos honlapján található képek: http://www.trakoscan.hr/galerija.asp