Megosztás:

Mindenszentek vagy Halloween?

2008. október 15.

November elseje 2000. óta ismét munkaszüneti nap, így méginkább van esély arra, hogy a hagyomány - mely szerint e napon kimegyünk a temetőbe, hogy eltávozott szeretteinkre emlékezzünk, sírjaikon gyertyát gyújtsunk - fennmaradjon az egyre jobban teret nyerő amerikai Halloween mulatságok mellett. De hogyan kapcsolódhat össze egy kelta és egy katolikus ünnep, és egyáltalán mit jelent az, hogy ’mindenszentek’?

Az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween ünnepnek idehaza nincsenek gyökerei, leginkább az „amerikanizálódás” hatásának - amelyet elsősorban a multik közvetítenek - köszönhető, hogy mindenféle jelmezt és töklámpást lehet itthon is vásárolni. Az időpontok egybeesése, és a halottakhoz való kötődés azonban mégsem véletlen, járjunk csak szépen sorban utána ennek a rejtélynek a távoli múltba, egészen a 9. század környékére!

A Halloween ünnep eredete a kelták korába nyúlik vissza. A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet, és úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Hitük szerint ilyenkor Samhain, a napisten a halál és a sötétség fogságába került. Október 31-én ezért a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, és termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, de a parázsból egy darabot haza vittek, ahol ezzel ismét tüzet gyújtottak, és egész éjszaka virrasztottak. November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos Halloween fesztivált tartottak.

A kelta hatások mellett a római hagyományok is hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennőjének, Pomonának ünnepét szinte egy időben rendezték. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás.

A katolikus hagyomány szerint Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg.
A keresztény Keleten már 380-tól szokás volt megtartani az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
A kelta elemek francia egyházban való megerősödése miatt azonban az egyház ’összehozta’ az ősi kelta hagyományt és a mindenszentek ünnepét. A keresztény ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tették át. 835-ben Jámbor Lajos francia uralkodó IV. Gergely pápa engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Az ünnepnap konkrétan Szent Odiló clunyi apát kezdeményezésével függ össze, mely szerint a Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, és a 14. században vált hivatalossá.

Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal is, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban.

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, a protestánsok is átvették Magyarországon.

Vissza
Kapcsolódó anyagok
  • Szent Mihály hava
  • Augusztus 15. munkaszüneti nap
  • Szent Iván-éji álom
  • Bolond április
  •