Megosztás:

Várak mögött megbúvó mézeskalácsfalu

2010. január 25.

A ’régi’ Magyarország területén való utazásunkat a Felvidékről indítjuk, melynek első állomásaként Trencsén vidékét fedeztük fel. A környéken található sok impozáns vár valamelyikére eső választás latolgatása közben egy igazi zsákútra érkeztünk, amibe azonban egyáltalán nem volt kár belefutni: az út végén ugyanis egy mesébe illő mézeskalács falucskára bukkantunk.

Trencséntől 55 km-re, a Rajeci völgyben bújik meg Csicsmány község (Cicmany), egy igazi Isten háta mögötti kis falu, ahonnan út tovább már nem vezet. Messziről egy átlagos községnek tűnik hangulatos templomocskával. Megérkezvén azonban olyan kis faházikók látványától tágul kerekre szemünk, amiket körülbelül a Jancsi és Juliska meséjébe képzelhettünk eddig el. Évszázadokkal ezelőtt ugyanis a falu lakói gondoltak egyet, és máig ismeretlen okokból elkezdték kipingálni faházaik homlokzatát. A sötét gerendaépületekre fehér mésszel festettek különböző motívumokat, geometriai alakzatokat, szívecskéket, kereszteket, állatokat, nyilakat. Az esztétikai szépségen kívül a díszítéssel kunyhóikat egyben időtállóbbá is tették, hiszen a fehér mészfesték megvédi a fát a korhadástól.
Bár a csicsmányi házakat nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították, a festett épületek többsége ma is lakott. Kettő ezek közül azonban megnyílt mintegy múzeumként a nagyközönség számára. Berendezett szobáikban a csicsmányi emberek hajdani ünnep- és hétköznapjait, és néha különlegesen kirívó szokásainak tárgyi emlékeit tekinthetjük meg.
Az egyik legsajátosabb népszokásuk éppen farsang idejéhez kötődik: a Turony, egy állat-szörny legendáját elevenítik fel ilyentájt az itt lakók. A Turonyt, egy föl-le ugráló, vörös nyelvét öltögető, birkabőr bundás, álarcos szarvas szörnyet a csicsmányiak képzelete szülte. A hagyomány szerint ugyanis a falubeliek a török támadás idején - tudván, hogy a törökök milyen babonásak – báránybőrt terítettek magukra és fejükre maszkot tettek. A terv sikerült, a törökök fejvesztve menekültek a szörnynek tűnő alakok elől, így a falu népe megmenekült.

E mesebeli hely után azonban szóljunk néhány szót a cikkünk elején említett várakról, melyek  múltja ugyancsak bőven tartogat számunkra legendákat, rejtélyeket vagy akár szellemtörténeteket is!
Csicsmánytól déli irányban csak 39 km-t kell utaznunk a Bajmóc váráig (Bojnice). A szürkés mészkőhegyre épült várról 1113-ból valók az első eljegyzések. A történelem során számos nagy tulajdonosa volt, végső formáját azonban gróf Pálffy János művészetek iránti rajongásának köszönheti. A várat megpillantva nem lehet kérdéses, hogy teljesült a gróf vágya, miszerint azt a Loire menti kastélyok mintájára építtette át. A várban ma a Művészettörténeti Múzeum kiállítása látható. A kiállított tárgyak közt a 19. és a 20. század fordulójából származó eredeti berendezéseket és műtárgyakat látni. A várkastély megtekintése során ne mulasszuk el a vár alatt húzódó cseppkőbarlang felkeresését sem! A barlang összeköttetésben van a 26 méter mély várkúttal.
A kastély népszerűségéhez nagymértékben hozzájárulnak az épülethez köthető legendák és szellemhistóriák. Ez adott alapot a kastélyban április végén, május elején megrendezésre kerülő Nemzetközi Szellem és Kísértetfesztiválnak, amely az évek során határokon átívelő ismertségre tett szert.

Nyugatra mintegy 68 km-t haladván érkezünk Trencsénbe (Trencin), melynek meredek sziklára épült vára Európa egyik legterjedelmesebbikének számít. A vár nevezetes napjai Csák Máté idejétől számítódnak. Az itt található Szerelem kúthoz kötődik egy igazán romantikus monda Omarról és Fatimáról. A monda szerint Omar három évig vájta a kutat (ami valójában 80 méter mély) hogy vizet vigyen a vár urának, aki cserébe szabadon bocsátotta Omar szerelmét, Fatimát.

A vidék várakban való ’gazdagságát’ igazolja a Trencséntől délnyugatra csak 30-40 km-es távolságra eső Beckó és Csejte vára. Ezek a várak is rendkívül látványosak és romantikusak (vagy épp hírhedtek) a hozzájuk kötődő legendák kapcsán is. Utóbbiban raboskodott ugyanis Báthory Erzsébet, akit az utókor hol véreskezű grófnőként, hol pedig egy 17. századi per áldozataként könyvel el.


Utunk végére a barangolásban megfáradt lábaknak igazi pihenést nyújtó gyöngyszemet tartogattunk: a Trencsénteplici fürdőt (Trencianske Teplice). A Trencséntől mindössze 15 km-re elterülő városkát az írásos források már a 15. századtól fürdővárosként emlegetik. A mai formáját a fürdő épülete 1888-ban nyerte el. A híres Hamman-fürdőt mintául vevő mór stílusú épület egy olyan keleti stílusú kádfürdőt rejtett, amelynek bizonyos elemei és díszítése a híres cordobai Alhambrát idézte fel. Az épület még ma is teljes szépségében látható.
Trencsénteplicet Jókai Mór méltán nevezte a Kárpátok gyöngyének, békeidőbeli épületei, fürdői ma is nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtanak minden idelátogatónak.

 

Vissza