Megosztás:

Szent Iván-éji álom

2008. május 30.

Szent Iván éjjeléről nem csak Shakespeare vígjátéka jut eszünkbe, hanem ezen az estén kicsit mindenki lázba jön, mert ekkor van fenn legtovább a nap az év során, s mint Shakespeare művében is, ez a szerelmi mágia, a varázslás és a bűbáj éjszakája. Nem csoda, ha ehhez a naphoz köthetően Európa minden részén kialakultak különböző népi szokások, melyek közül némelyek ma is élnek, de legalábbis mindenképp megéri felidézni őket.

Különösen az északi országokban, de szinte Európa minden népénél szokás volt ekkor tüzet gyújtani, hogy ezzel is fényt segítsék diadalra a sötétség felett. A tűzrakásnak azonban különböző szokásai voltak más-más népeknél.
Az éjszaka és a tűz mágikus bűbáját hatásosnak gondolták mind az aktuális szerelmekre, mind a jövendőkre: a szerelmeseknek együtt, vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat.
Máshol hatalmas örömtüzeket gyújtottak, és azt táncolták körül. Volt, ahol a szántóföldeket kerülték meg égő faágakkal, azt remélve, hogy így áldatik meg a földnek termése. Szokás volt még lángoló kerék legurítása magaslatról.

Minden más, amit ekkor cselekedtek, vagy munka, amit ekkor végeztek, bűbájos hatású volt: a patakok mellől ekkor begyűjtött virágoknak és gyógynövényeknek jótékony hatást tulajdonítottak, a forrásokat és kutakat kitisztították és feldíszítették erre a napra. Mindezt azért, hogy növeljék a termékenységet, és a kutakban-forrásokban lakó szellemeket kiengeszteljék. Az ezen a napon szedett növények gyógyító és fertőtlenítő hatással bírtak mind az emberekre, mind az állatokra, de még a földekre is. Ez az időszak volt leginkább alkalmas a házasságok megkötésére. A sort még hosszan folytathatnánk, hiszen rengeteg szerelmi praktika és bűbáj kapcsolódik az ünnephez.

A pogány hagyományok mellett természetesen Szent Iván napjának is vannak keresztény kötődései. Ezt a napot nyilvánította ugyanis az egyház Keresztelő Szent János születésnapjának. Jézus, a megváltó fél évvel utána született, a téli napfordulón, s talán a két időpont szimbolikus összhangban van az evangélium azon részével,mely a következő szavakat tuljadonítja Keresztelő Jánosnak: „Annak növekednie kell” – mármint Jézusnak –, „nékem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30). A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra értendő.

Két kérdésre szeretnénk végezetül választ adni, mely biztos mindenkiben felmerül: ha a Keresztelő neve Szent János, akkor miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Egyszerű a magyarázat: az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János névnek szláv formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

A másik pedig, hogy ha a nyári napforduló június 21-re esik, akkor Szent Iván napját miért mégis 24-én ünneplik? A magyarázat a kétféle időszámítási módban rejlik. A tropikus (azaz a Fölhöz viszonyított Napállás) és a tényleges naptári évek közti különbség a ludas abban, hogy a napforduló a naptár meghatározása óta már előrelépte ezt a három napot (naptárcsúszás-naptárreform). Így az a napforduló, ami régen 24-ére esett, ma 21-ére esik.

A Szent Iván-éji hagyománykról és hiedelmekről még többet megtudhat kedves Olvasónk az alábbi oldalakon: http://www.szentivanej.hu/szentivanej/

További: szerelmes versek, idézetek

Vissza